Mit tudunk ma a Rosetta üstökösének magjáról?

322

Meghatározták a Rosetta űrszonda üstököse magja két alkotórészének méretét a kis égitest felszínének 70%-os feltérképezettsége alapján. Az adatokból előzetesen egyéb paraméterek is kiszámíthatóak voltak.

A Rosetta űrszonda célüstökösének, a 67P/Churyumov-Gerasimenko (röviden 67P) két összetevőből álló magjának méreteit meghatározták a szonda közeli felvételeinek kiértékelésével és az eredményeket a napokban közzétették.

A 67P üstökös magját alkotó két kis komponens és maga a teljes üstökösmag is szabálytalan alakú, de a két mag-összetevő jól közelíthető egy-egy ellipszoiddal, amelyek mérete a három fő tengely hosszával jellemezhető. Ezek szerint a nagyobbik mag-összetevő egy 4,1 km x 3,2 km x 1,3 km-es ellipszoiddal közelíthető, a kisebbik összetevőt pedig egy 2,5 km x 2,5 km x 2,0 km-es közelítő alakkal lehet leírni.

Arra azonban mindenképpen fel kell hívni a figyelmet, hogy a 67P magjának ma még csak mintegy 70%-át láthatták a Rosetta látható fénytartományban működő képfelvevői, mert a felszín maradék 30%-át még nem világítja meg a Nap. Így például a kis égitestnek csak az északi pólusvidékét, valamint északi féltekéjét lehetett eddig megörökíteni, míg a déli pólus környékét, illetve a déli féltekének egy részét még nem. Ezért a most közzétett méretadatok még nem tekinthetők teljesen véglegesnek.

20141007_rosetta_67p_ustokosmag_meretei_1
A 67P magjának méreteit a Rosetta Navigációs Kamerájával (NAVCAM) 2014. augusztus 19-én készített felvételeken mutatjuk be. A képeket a szonda az üstököstől mintegy 100 kilométer távolságból készítette (ESA/Rosetta/NAVCAM; méretek: ESA/Rosetta/MPS, OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA).

A Rosetta OSIRIS képfelvevő rendszere, valamint Navigációs Kamerája (NAVCAM) képfelvételei alapján a 67P magján már egyre finomabb részletek figyelhetők meg és egyre pontosabb térbeli modellek készülnek a kis égitestről. Utóbbit mutatja be a következő szemléletes animáció. A mag tengelykörüli forgást végez, aminek periódusa 12,4043 óra.

20141007_rosetta_67p_ustokosmag_meretei_2
A ma létező legpontosabb 3D-modell a 67P magjáról  (ESA/Rosetta/MPS, OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA).

Az üstökösmag forgástengelyének térbeli irányát az éggömbön kijelölik a pólus ekvatoriális koordinátái; ezek közelítő értékei: rektaszcenzió – 69 fok, deklináció +64 fok (2000-es epochára). Az üstökösmag tömege mintegy 10^13 kg (tíz a tizenharmadikon kg, vagyis tízmilliárd tonna), térfogata 25 köbkilométer, közepes tömegsűrűsége mintegy 0,4 gramm köbcentiméterenként (400 kg köbméterenként).

Ezek az adatok nélkülözhetetlenek a Philae leszállóegység felszínre történő sikeres leszállásához. Erre a jelenlegi tervek szerint november 12-én kerül sor. Nagy izgalommal várjuk az eseményeket!

Forrás:

A 67P/C-G üstökösmag méreteinek meghatározása (ESA, 2014. október 3.)

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás