A Voyager-2 is kilépett a csillagközi térbe

8388

Másodszor lépett ki ember alkotta tárgy a csillagközi térbe. A NASA Voyager-2 űrszondája több mint 18 milliárd kilométerre a Földtől áthaladt a heliopauzán, azon a határon, amelyen túl a napszél alulmarad a csillagközi tér részecskéinek áramával szemben.

Az illusztráció a NASA Voyager-1 és Voyager-2 űrszondájának helyzetét mutatja a Napunkat a Plútón túl körülvevő védőbuborékon, a helioszférán kívül. Forrás: NASA / JPL-Caltech

A Voyager-1 szonda már 2012-ben átlépte ezt a határt. Testvére, a Voyager-2 olyan műszereket kapott, amelyek egyedülálló információkat fognak szolgáltatni a csillagközi tér határáról. A küldetésirányítók még képesek kommunikálni a Voyager-2-vel, de a fénysebességgel száguldó adatoknak is 16,5 órát kell utazniuk az űrszondától a Földig. Összehasonlításképpen: a fény a Napból körülbelül nyolc perc alatt ér a Földre.

A legmeggyőzőbb bizonyítékot arra, hogy a Voyager-2 elhagyta a helioszférát, a PLS plazmatudományi műszer szolgáltatta. Ez az eszköz a Voyager-1-en már 1980-ban tönkrement, jóval azelőtt, hogy a szonda áthaladt volna a heliopauzán. A Voyager-2 űrszondát egészen mostanáig a Napból áramló plazma vette körül. Az úgynevezett napszél hozza létre azt a buborékot, a helioszférát, amely beburkolja Naprendszerünk bolygóit is. A PLS a plazma elektromos áramát használja fel a napszél sebességének, sűrűségének, hőmérsékletének, nyomásának és fluxusának mérésére. A műszer november elején a napszél-részecskék sebességének jelentős csökkenését figyelte meg, azóta pedig nem érzékelte napszél jelenlétét a szonda körül, így bizonyossá vált, hogy a Voyager-2 elhagyta a helioszférát.

Az animáció a galaktikus kozmikus sugárzás és a napszél-részecskék mennyiségének változásait mutatja, ahogy a Voyager-2 a heliopauzán való átkelés közben érzékelte. Forrás: NASA / JPL-Caltech

Az eseményt három másik fedélzeti műszer adatai is megerősítették. Ezek elemzése még a küldetés tagjaira vár. „Még nagyon sokat kell tanulnunk a csillagközi tér régiójáról, ami közvetlenül a heliopauza után következik.” – mondta Ed Stone, a Voyager-projekt kutatója.

A két űrszonda remélhetőleg részletes adatokkal szolgál majd a helioszféra és a csillagközi tér kölcsönhatásáról. Annak ellenére, hogy a heliopauzán átlépve elérték a csillagközi teret, a Naprendszert még jó ideig nem fogják elhagyni. A Naprendszer határának az Oort-felhő külső szélét tartják, ahol az égitestek még mindig a Nap tömegvonzásának hatása alatt állnak. Az Oort-felhő a becslések szerint ezer csillagászati egységre kezdődik a Naptól, és 100 ezer csillagászati egységnyi távolságra terjed ki. (Egy csillagászati egység a Nap és a Föld távolsága.) A Voyager-2-nek még 300 évig kell utaznia, hogy elérje az Oort-felhő belső szélét, és nagyjából 30 ezer évig, hogy el is hagyja a felhőt.

Addigra a szondák energiaforrása kimerül, de még jó pár évig kitartanak. Az eredetileg ötéves élettartamú űreszközök már 41 éve szolgálnak, így a Voyager-2 máris a NASA leghosszabb ideje futó küldetése.

Forrás: NASA

Hozzászólás

hozzászólás