A Coma-galaxishalmaz

1824

A Coma Berenices (Bereniké Haja) csillagkép irányában rendkívül sok csillagvárost figyelhetünk meg. Ezek egy része látszólag rendszertelenül helyezkedik el az égbolton. Találunk olyan csoportot is, ahol szinte megszámlálhatatlanul sok, akár több ezer csillagváros gyűlik össze.

Bagi László, Öcsöd

A Coma Berenices nagy galaxiscsoportja egyike a közeli Univerzum legnagyobb halmazainak, ahol a saját „lakóhelyünktől”, a Lokális csoporttól 320 millió fényévnyire óriási mennyiségű anyag gyűlt össze. A Coma-halmaz több ezer galaxist számlál, és értelemszerűen több ezerszer nagyobb tömegű, mint a Tejútrendszer.

A csillagvárosok sűrűn helyezkednek el a gigászi halmaz terében, közöttük szinte folyamatos a kölcsönhatás. A galaxisok között előforduló gyakori „ütközések” eredményeként a halmazban óriási elliptikus csillagvárosok fejlődtek ki, és híznak folyamatosan ma is. A két központi óriás csillagmetropolisz, az NGC 4874 és NGC 4889 már 8 milliárd éve növekszik, és azóta több tucat másik galaxist olvasztott magába. Körülöttük megannyi kisebb elliptikus és spirálgalaxis „rajzik”, legtöbbjük azonban a Magellán-felhőkhöz hasonló törpegalaxis.
Az NGC 4889 – a fényes előtércsillag alatti két fényes csillagváros közül a bal oldali – számos kutatás célpontja. Az utóbbi időben igen fontos szerepet töltött be a szuperóriás elliptikus galaxisok dinamikájának vizsgálatában, nem csoda, hiszen ez az égitest a Tejúttól mért 325 millió fényéves sugarú térrész legnagyobb tömegű galaxisa. A Földről látható 2,9 ívperces átmérője valójában nagyságrendileg 240 000 fényéves átmérőt jelent, ami valamivel nagyobb, mint az Andromeda-galaxis átmérője. Azonban rendkívül halvány halója már több, mint negyed fokot fed le az égbolton, ami a valóságban óriási, 1,3 millió fényév átmérőt jelent. Bizonyos számítások szerint a galaxis egészének tömege a Tejútrendszert közel ezerszeresen múlhatja felül. Az NGC 4889 a Coma-halmaz egyik alközpontjában található, ezzel együtt nem csak a Coma-halmaz, hanem a halmazt is magába foglaló Coma-szuperhalmaz nevezetes pontja is egyben. A Coma-szuperhalmaz pedig az otthonunkat jelentő Laniakea-szuperhalmazhoz egyik legközelebb eső szuperhalmaz, a CfA2 „nagy fal”, az egyik közeli galaxisokból álló filament, az eddig ismert legnagyobb, világegyetembéli struktúra része.

A Coma-halmaz, s benne a közeli Univerzum legnagyobb galaxisainak együttese az Andromeda-galaxishoz hasonlatosan csillagászattörténeti jelentőségű. Ez a galaxishalmaz az egyik első, amiben olyan gravitációs anomáliát fedeztek fel, amely a távcsöveink számára észlelhetetlen anyag jelenlétére utal. Fritz Zwicky 1933-ban kimutatta, hogy a halmaz külső régióiban mozgó galaxisok sebessége nagyobb annál, hogy azokat a halmaz a távcsővel vizsgálható, látható anyagmennyiségének gravitációs mezeje meg tudja tartani. A svájci származású tudós számításai szerint a Coma-halmaznak a létezése óta eltelt idő alatt már fel kellett volna bomlania. Azonban az égbolton nem ezt látjuk. Zwicky a probléma magyarázatát egy addig láthatatlan, általa sötét anyagnak nevezett tömeg jelenlétében látta. Ma úgy gondoljuk, hogy a Coma-halmaz tömegének 90%-át a harmincas években megsejtett, úgynevezett sötét anyag teszi ki.

A felvételt Bagi László készítette 32 órás összexpozícióval, 20 cm tükörátmérőjű Newton-távcsővel, Canon EOS 600D fényképezőgéppel a március 24-től április 1-ig terjedő időszakban, Öcsödről.

Szöveg: Francsics László (Meteor 2017/5.)

Hozzászólás

hozzászólás