Az utóbbi évtizedek leglátványosabb üstököse volt a Hale-Bopp, amely 1997 tavaszán megszokott égi vendégként vonta magára a figyelmet.
Nyerges Gyula, Esztergom
1997. március 1., kora-hajnal. Egyedül voltam otthon. (A következő hét közepére vártuk második gyermekünket, nemrég költöztünk, a telefon még nem volt bekötve, mobilja meg még csak a fontos embereknek volt. Célszerűbbnek látszott, hogy feleségem a szüleinél töltse a szülésig hátralevő néhány napot, ők ugyanis a kórház mellett laknak.)
Kihasználva az alkalmat, hogy a család felzavarása nélkül szöszmötölhetek, korán felkeltem, hogy lefényképezzem a Hale-Bopp-üstököst. Kinéztem, és megnyugodva konstatáltam, hogy szép derült a keleti horizont, picit már világosodik is, de az üstökös uralja az égboltot.
A ház elé kilépve csípős hideg fogadott. Ekkor jött az ötlet, mi lenne, ha a meleg szobából készíteném el a felvételt. Az étkező hatalmas keleti tájolású ablaka talán nem rontja el teljesen a képet, sőt még érdekes is lehet a kompozíció.
Találomra tettem le a fotóállványt, és a keresőbe tekintve csupán egy arasznyival kellett odébb vinni a megfelelő beállításhoz. Aztán persze előszedtem a télikabátot és a teraszon is készültek felvételek, de ezek kevésbé lettek egyediek. Utána szunyókáltam még egy kicsit, majd reggel elindultam Budaörsre, az MCSE közgyűlésére. Az ebédszünetben sikerült egy fülkéből hazatelefonálnom, akkor tudtam meg, hogy megszületett a lányom.