Az 2012 LZ1 földsúroló kisbolygó égi száguldását örökítette meg Mádai Attila amatőrcsillagász a B612 csillagvizsgálóból.
Mádai Attila, Érd
Egy nagyon-nagyon régi vágyam vált valóra néhány hete: sikerült egy igazi, csillagászati mérésekre is ideális, rendkívül érzékeny, hűtött CCD kamerára szert tennem. Már évek óta kuporgattam rá, így nagyon vártam a postást. Egy monokróm NABG érzékelővel szerelt ST-10XME kamerát hozott szűrőváltóval és adaptív optikával együtt, amit az utolsó széria utolsó darabjai közül, igen jelentős, „amíg a készlet tart” árengedménnyel sikerült megszereznem (az SBIG már le is állította a gyártását). Bár – mint a fentiekből is kiolvasható – elég régi, kifutó szériáról van szó, de mostanáig mégiscsak ez volt az ST sorozat csúcsmodellje, így sokat vártam (és várok) tőle. (Az új sorozat komolyabb tagjai már megfizethetetlenek számomra…)
Június 14-én este is lelkesen mentem ki a csillagdámba, hogy minél előbb kitanuljam a kamera használatát, és míg hűlt a Gyulai–féle 160/1308-as APO refraktor végén csüngő CCD érzékelő Peltier-eleme, gyorsan átfutottam az általam gyakrabban látogatott internetes hírportálok vezető cikkeit, hogy mi történt a nagyvilágban. Szinte az első hírek között találtam rá a 2012 LZ1-es jelű földsúroló kisbolygóról szóló cikkre, ami aznap estére jelezte a legnagyobb földközelséget. Mivel nem volt konkrét megfigyelési programom, csak a kamera használatát akartam gyakorolni, így – azt gondoltam – gyakorlásnak, próbának ez is megfelel. De hogyan találok rá az égen?
Régóta használom már a „SkyTools3 Pro” nevű csillagászati észlelő programot. Rendkívül hasznos szoftver, és az ára sem hátborzongató. Igaz, hogy sokkal látványosabb planetárium programok kaphatók a piacon (akár ingyenesen is), de – sok egyéb mellett – azért is szeretem a SkyTools-t, mert hatalmas, és szinte szó szerint napra kész, nagyon megbízható adatbázissal rendelkezik (csillagok 20 magnitúdóig…), amit többféle katalógusból szűrnek össze a pontatlanságokat és hibákat minimalizálva. De pl. a nóva-, szupernóva-, üstökös- és kisbolygópozíciók és adatok is gyorsan frissülnek, és minden észlelésről, vagy annak tárgyáról feljegyzéseket képes archiválni. Úgy gondoltam, hogy az alig egy hete felfedezett földsúroló pályaelemeinek adatbázisban való megléte, vagy nem megléte a program jó tesztjét is jelentheti; így – az adatbázis frissítése után – rákerestem a 2012 LZ1-re, és „természetesen” ott virított a keresőablakban; ráadásul tőlünk is látható pozícióval, a Sagittarius északi szegmensében!
A programmal gyorsan kiszámoltattam az elkövetkezendő hat óra pályagörbéjét, és a megfelelő pozícióba küldtem a távcsövet, hogy az aszteroida lehetőleg a kép középső tartományát szelje majd át az expozíció-sorozat alatt. Szerencsére vezetéssel nem kellett bíbelődnöm, mert a mechanikán lévő TDM folyamatosan megfelelő pontossággal követte a beállított pozíciót. Egyperces expozíciókat állítottam be, ami a kamera 85%-os kvantumhatásfoka mellett a 160-as APO-val 18m körüli hmg-t produkál, így az objektum 14 magnitúdó körüli aktuális fényessége az elmozdulás ellenére is jól látható nyomot kell hogy hagyjon az érzékelőn. A képek redukciójához szükséges, általam „nyári standardként” beállított 1°C-os érzékelő hőmérsékleten (ezt még 35° fölötti kánikulában is tudja tartani a hűtés, és még nincs deresedési veszély) készült bias, dark és flat képsorozatokat már korábban elkészítettem, amiket így bármilyen expozícióhoz skálázható master-képekként használhattam. (Ez nem kis könnyebbséget jelentett a korábban általam használt, kontrollálható hűtés nélküli kamerákhoz képest!) A fenti előkészületeket és beállításokat követően megszerkesztettem az expozíció-sorozat beállításait, és elindítottam a felvételkészítést.
A számítógép minden elkészült képet – a lemezre mentéssel együtt – azonnal meg is mutat, így biztos lehettem abban, hogy amit elmentek, az jó is legyen. Az elkészült képekből animációt is készítettem, ami itt megtekinthető, a felvételkészítés legalapvetőbb adataival együtt.
Ezt követően még néhány 3 perces képet is készítettem, amin a kisbolygó látszó pályáján a „Little Gem” (NGC 6818) nevű kis planetáris köd mellett halad el délről észak felé; ezek egyike látható a képen. A planetáris köd a kép közepétől enyhén balra és lefelé látható, mint beégett fényes csillag három halványabb „koszorújában”.
Mivel – mint fentebb írtam – a kamera használatát és a „tudományos igényű” képfeldolgozást még csak most tanulom, így asztrometriát sajnos még nem tudtam végezni. Viszont, ha bárki méregetni szeretne, akkor a fits képek fejrészéből minden felvételi adat rendelkezésre áll (a PC időt is szinkronizáltam közvetlenül a felvétel-sorozat előtt). De remélem, hogy hamarosan ez már nekem sem fog gondot okozni, és a következő földsúroló kisbolygóról már pozíció-, sebesség és fényesség-adatokat megadva fogok tudni beszámolót írni.
