A Nagy Orion-köd és környezete

275

A téli égbolt méltán híres mély-ég objektuma, a Nagy Orion-köd színeivel, finom belső részleteivel és a környező halvány gázködökkel újra és újra kihívás elé állítja az asztrofotósokat.

Id. és ifj. Szendrői Gábor, Kendig-csúcs

Az 1500 fényév távolságra található Nagy Orion-köd aktív csillagkeletkezési régió, új bolygórendszerek bölcsőjeként is számon tartják. Charles Messier az objektum két feltűnő magját M42 és M43 számon katalogizálta. Az Orion-köd központi részén a Trapezium nevű aszterizmus figyelhető meg. A csillagok ibolyántúli sugárzása ionizálja a gázfelhőt, amely ennek hatására vörösesen fénylik. A köd fiatal csillagai erős csillagszelet keltenek, amely nyomást gyakorol a gázokra és formálja azokat. Az Orion-köd szomszédságában elhelyezkedő Running Man (NGC 1977), azaz a „Futó ember”-köd a ragyogó csillagok fényét kékes színben veri vissza. A ködkomplexumot a kiterjedt, összetett szerkezetű, főként molekuláris hidrogénből álló Orion Molekuláris Felhő öleli körbe.

M42-20161223-Szendroi

Az év végén a Kárpát-medencét betöltő vastag ködtakaró szinte lehetetlenné tette a csillagászati megfigyeléseket, csak hazánk magasabb hegycsúcsai értek a ködréteg fölé. December 23/24-én éjszaka a Kőszegi-hegységben készítettünk felvételt célobjektumunkról és környezetéről. A Kendig-csúcson páratlanul sötét, kristálytiszta ég fogadott minket, a hegy lábánál elterülő köd a környező települések halvány fényeit is tompította. Célunk az volt, hogy a finom belső részleteket és a környező halvány gázködöket egy nagy dinamikájú felvételen mutassuk be. A képet egy GPU 100/635 apokromáttal, Riccardi 0,75x reduktorral, átalakított Canon EOS 700D kamerával, 18 x 360s, 11 x 180s, 12 x 60s, 13 x 30s és 13 x 10s expozícióval készítettük ISO 1600 érzékenység mellett.

Hozzászólás

hozzászólás