A Sirály-köd a Nagy Kutya és az Egyszarvú között lebeg a téli égen, magasról kémlelve az Eridanus folyót, hogy megszerezze a napi betevőt ezeken a hideg napokon.
Cserna Antal, Újhartyán
A Sirály-köd egy bonyolult ködkomplexum az Egyszarvú (Monoceros) és a Nagy Kutya (Canis Major) csillagképek határán. A Canis Major OB1 asszociáció és a Canis Major R1 ködkomplexum részét képező alakzatot reflexiós és emissziós ködök, nyílthalmazok, forró OB csillagok formázzák. A komplexum legfényesebb része a sirály fejét formázó NGC 2327, egy kompakt, reflexiós (a csillagok fényét visszaverő) és emissziós (a csillagok sugárzása által világításra gerjesztett) ködöt is tartalmazó felhő, melyet a HD 53367 jelű forró, B0 színképtípusú csillag és társa késztet világításra. A 3500-4000 fényévre található rendszer fő komponense egy 20 naptömegű óriáscsillag, amely körül egy 5 naptömegnyi társ kering, meglehetősen elnyúlt pályán. A levegőben vitorlázó sirály szárnyait egy sokkal nagyobb, de ritkább ködtenger, az IC 2177 rajzolja ki. A madár bal szárnyánál látható az NGC 2335 jelű, néhány tucat tagot számláló nyílthalmaz. Igen érdekes a jobb szárny végénél látható apró reflexiós köd, a vdB 92. A szárny tengelyétől kicsi felfelé látható beharapás jól láthatóan egy sűrű, sötét porfelhő, mely előtt egy forró, kék csillag világít, a csillagból pedig apró, kékes ködszálak indulnak ki.
Cserna Antal felvétele 2009. november 26-án készült az újhartyáni Fiastyúk Csillagdából egy 80/600 SW ED-APO refraktorral, WO III 0,8x-os képsíkkorrektorral, átalakított Canon EOS 350D kamerával ISO 800-on. A kép expozíciós ideje 40×360 sec.
Szöveg: Sárneczky Krisztián
