A Szaturnusz a Tejút szívében

2902

A hajnali égbolt egyik feltűnő látványossága a Szaturnusz, amely jelenleg a Tejút csillagfelhői előtt észlelhető.

Landy-Gyebnár Mónika, Veszprém

Május elsején hajnal 3 felé kitisztult az ég Veszprémben, így, amint esély volt egy kis fotózásra, kimentem a városszéli észlelőhelyemre. Részint az volt a célom, hogy az esetlegesen már hulló Éta Aquarida meteorok közül tudjak megcsípni, részint pedig a Szaturnuszt akartam már egy ideje a Tejútban megörökíteni. Mivel az ég tisztasága fordított arányban áll az aktuális holdfény mennyiségével, természetesen a holdmentes éjszakák gyakorlatilag vagy teljesen borultak voltak, vagy csak “némi” fátyol zavart, illetve ha egyik se, akkor pont a déli égre húzódott rá valamelyik, tőlünk délre elhelyezkedő ciklon felhőzetének a széle.

A felvétel Nikon D5300 géppel, 50 mm Nikkor objektívvel, f/2,8 rekeszértéken, ISO 4000 érzékenységen készült, iOptron Sky Trackeren, 11 db 30 másodperces fotó összegzésével.

Már április 30-án is viszonylag tiszta volt hajnalban, de ekkor egy jó adag afrikai por tompította le az égi fényeket, és bár próbálkoztam, az eredmény elkeserítő volt. Viszont elsején hajnalban meglepően jó átlátszóság és vele valami csoda folytán jó nyugodtság is jött, már a házunk előtt is szépen látszott a Tejút (néhány napja kiégett a legközelebbi lámpa az utcán), a városból kiérve pedig egyenesen ragyogó volt. Rohamtempóban igyekeztem kifelé, az észlelőhelyemre. Mivel ekkor (valamivel fél 4 után, két órával napkelte előtt) már látható volt az északkeleti égen, hogy világosodik, pár próbaképet követően a kedvenc 50 mm-es objektívemmel vettem célba a Tejút déli ágát a Szaturnusszal. Sok idő nem volt fotózni, északkelet máris világoskéken ragyogott, így 5 és fél percnyi képet tudtam még elfogadhatóan sötét égen készíteni. Jó lett volna még nagyobb látószögű képeket is készíteni, amelyeken a Skorpió is látszik, de ezt még a következő hetekben pótolni lehet. Szép látványt nyújthat még a gyűrűs bolygó kisebb látószögben is, csak a közeli ködökkel együtt fotózva, reméljük, hogy ezt is engedi majd az időjárás.

A képek összeillesztésekor vettem észre, hogy a legutolsón van egy nem túl fényes meteor is, habár “kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk”, arra feltétlenül jó, hogy még érdekesebbé tegye az amúgy sem unalmas, halmazokkal, ködökkel teli égterületet.

A Szaturnusz bármilyen módon rögzítve érdekes fotótéma, ezekben a hónapokban azonban nem lehet anélkül megörökíteni, hogy az embernek közben ne azon járna az esze, hogy az utolsó keringéseit beutazó Cassini űrszonda mennyi csodával örvendeztette meg az égbolt szerelmeseit és a kutatókat.

Hozzászólás

hozzászólás