Éjjeli bagoly

1214

Az éjszakai életmódot folytató csillagászok, amatőrcsillagászok sokszor találkozhatnak éjjeli állatokkal a szabadban, megfigyeléssel töltött idő alatt, úgy tűnik, van olyan állat is, „aki” kimondottan érdeklődik a csillagok iránt.

Landy-Gyebnár Mónika, Veszprém

Október 18-án hajnalban 5 óra előtt kisétáltam a városhoz közeli dombra csillagokat, majd napkeltét fényképezni. Kedvenc akácfám remek látványt nyújtott a hátterében ragyogó Orionnal, így néhány méterre megálltam az állványommal, kerestem a megfelelő pontot, majd egy 20 másodperces exponálás elején megpillantottam a nagy, barna, árnyszerű madarat, amint a fára leszáll hangtalanul. Szerencsére megvárta a fénykép elkészültét, s csak akkor röppent el. Bagoly voltáról mérete, éjjeli életmódja és hangtalan röpte alapján egy szemvillanás alatt meggyőződtem, majd hazaérve a képfeldolgozás során már a pontos fajt is azonosítani tudtam: macskabagoly (Strix aluco) volt.

2008w45-nagy

Pontosan a bagoly feje felett, a kép tetején világít az Orion övének három csillaga (Alnitak, Alnilam, Mintaka), alattuk az Orion-köd (M42) csillagbölcsődéje, amely még közepesen fényszennyezett helyről is jól látható. A kb. 1300 fényév távolságra lévő diffúz köd szabad szemmel megfigyelve is lilás árnyalatú, elmosódott foltja az őszi-téli égbolt egyik legszebb objektuma.

A macskabagoly, bár emberközeli életmódú, mégis ritkán látott, védett éjszakai vadász, tömzsi testű, kerek fejű, barnás tollazatú madarunk elsősorban kisemlősöket fogyaszt. Így kerülhetett észlelőhelyemre is, ahol szántóföldek övezte bokros-fás gyepterület van, gyakorta felbukkanó egerekkel, pockokkal. Számtalanszor hallottam már a bagoly nyáron szóló nászénekét a fák közül, amikor éjszakánként sok órát odakinn töltöttem, de személyes találkozásra csak most került sor. E madár amúgy is kiváló látását a magasan járó Hold is segítette, de ahogy leszállt a fára, határozottan az volt az érzésem, hogy a csillagokat figyeli a fejét forgatva. Az éjjeli állatok tájékozódásában jelentős szerepük van az égitesteknek, a fényszennyezés nagyban zavarja az életüket, így külön szerencse, ha a városhoz közel is találkozhatunk velük.

Mindig nagy öröm, ha éjjeli észlelőtársa akad az embernek a szabadban, még izgalmasabbá téve az égbolt látványát!

Hozzászólás

hozzászólás