Egy jó csillagászati távcső képes teljesen elvarázsolni a szemlélőt, ha a Hold kerül a látómezőbe. Égi kísérőnk szinte karnyújtásnyira látszik!
Szántó Szabolcs, Pécs
A déli krátermező a Hold felénk néző oldalának leginkább kráterekkel szabdalt vidéke. Az egymást át meg átfedő kráterek között akad fiatalos megjelenésű, éles peremű alakzat épp úgy, mint lepusztult, kopottabb megjelenésű. Az évmilliárdok nem múltak el nyomtalanul még a Hold szinte változatlan, halott tájain sem.
A felvételen jobbra lent látható éles peremű, teraszos szerkezetű kráter a Tycho. Holdi viszonyok között nagyon fiatalnak számít, korát 108 millió évre becsülik. A közel 90 km átmérőjű kráter nem csak kedvező megvilágításkor feltűnő, hanem teleholdkor is. Ilyenkor egyike a Hold legfényesebb alakzatainak, melyből több mint ezer km távolságra nyúlnak ki világos sugársávok, a holdtörténeti közelmúltban történt becsapódás emlékeként.
A krátervidéket szinte uralja a hatalmas méretű Clavius-kráter, melynek átmérője 225 km, ami csaknem megegyezik a Budapest-Debrecen távolsággal. További érdekesség a kráter belsejében ívesen sorokozó kisebb kráterek sorozata, melyek szinte matrjoska-babákként akár egymásba helyezhetők is lennének. Az óriási kráter 4 milliárd évvel ezelőtt, az ún. Nectari-időszakban jött létre egy hatalmas becsapódás következtében.
Amint a Hold pereme felé vándorol tekintetünk, egyre lapultabb krátereket fedezünk fel. A valóságban a képen látható kráterek többsége szinte kör alakú, azért látszanak megnyúltaknak, mert a holdperem közelében helyezkednek el.
A hét képe 254/1200-as Newton-távcsővel és ASI 120MC-S színes CCD kamerával készült, 3x-os fókusznyújtással, 2015. január 31-én.