Földsúroló kisbolygó

154

Felhívásunk és a váratlanul jött derült éjszakák hatására számos hazai amatőrcsillagász észlelte sikeresen a Földtől 3 millió km-re elhaladó (23187) 2000 PN9 jelzésű kisbolygót.Kuli Zoltán, Tordai Tamás, Budapest, Polaris Csillagvizsgáló

A (23187) 2000 PN9 kisbolygó égi útja a csillagok között 2006. március 7/8-a éjjelén, 23:27 és 00:20 UT között. (28 cm-es Schmidt-Cassegrain-távcső f/6,3-as fókuszreduktorral, SBIG ST7/7E CCD kamera. Kuli Zoltán és Tordai Tamás, Polaris Csillagvizsgáló)

Rég várt eseményre került sor március 7-én este a Polaris Csillagvizsgálóban. Tordai Tamás és Kuli Zoltán tagtársaink beüzemelték a csillagda új műszeregyüttesét. A tavaly már birtokunkban lévő 28 cm-es Celestron Schmidt-Cassegrain távcsövet felszerelték a Fornax 50-es mechanikára, elvégezték a pólusra állás kényes műveletét, majd a nemrég, az AAVSO szívességéből kapott nagyszerű ST7/7E CCD kamerát is munkába állították.

Miután az első tesztképek sikerültek, azonnal adta magát az első célpont, a Cassiopeiában járó (23187) 2000 PN9 jelű földsúroló kisbolygó. Az alfa Cassiopeiae beállítása után a távcső azonnal ráállt a kisbolygó jelzett helyére, és a távcsőbe pillantva szemmel látható volt a szokatlanul gyorsan mozgó fénypont. Kalandos üldözés vette kezdetét, ugyanis az aszteroida annyira gyorsan vándorolt a csillagok között, hogy igen gyakran kellett utánaállítani a távcsövet, ami a tapasztalatok hiánya miatt nem volt mindig zökkenőmentes. Amint a fenti animáción látható, végül remekül sikerült megoldaniuk a feladatot.

Az animáció 44 db, különböző expozíciós idejű felvétel felhasználásával készült. Az első és az utolsó kép között 53 perc telt el, ezalatt az aszteroida mintegy fél fokot tett meg az égen. A legrövidebb alkalmazott integrációs idő 5 s, a leghosszabb 45 s volt. Jól látható, hogy ennek megfelelően a kisbolygó nyoma az 5 s-os képeknél még nem mozdult be, viszont a hosszabb, 10-20-45 másodperces képeken már hosszabb-rövidebb csíkot húzott! Furcsa módon a hosszú expozíciós képeken a kisbolygó nyoma ide-oda billegni látszik, mintha nem egyenes vonal mentén haladna. Az ingadozás természetesen nem valós, csak látszólagos jelenség, és a CCD- mátrix véges felbontása okozza. A fotongyűjtés alatt fellépő véletlenszerű ingadozások miatt egyszer egy pixelnyivel “feljebb”, egyszer egy pixelnyivel “lejjebb” esik az intenzitás maximuma, amit az ilyen jellegű mozgásokra nagyon érzékeny emberi agy erős ingadozásnak érzékel.

Hozzászólás

hozzászólás