Hajnali holdfogyatkozás

2610

A január 21-i hajnali  teljes holdfogyatkozás előtt elsősorban a bizonytalan időjárás előrejelzések tanulmányozása okozott izgalmakat. Szerencsére országszerte számos helyszínen zavartalanul figyelhettük meg az évtized utolsó teljes holdfogyatkozását.

Kereszty Zsolt, Vámosszabadi

A jelenség előtt 24 órával körvonalazódott, hogy valószínűleg az ország É-Ny-i fele biztat tiszta égboltú hajnallal. Előző este összekészítettem a műszereket és úgy döntöttem, hogy az egyik bevált kitelepülős észlelőhelyemet választom a Győr melletti Vámosszabadi határában. Innen kiváló horizont nyílik nyugat felé, így a még fogyatkozó Holdunk nyugvását is láthatom.

Hajnali 4 előtt még “teleholdas” megvilágításban értem ki az erősen párás levegőjű, -7 C fokos helyszínre, gyors távcső összeszerelés és a beállítások elvégzése után bevetésre készen állt az AZ-EQ6 Goto mechanikára szerelt, 130 mm-es f/6-os TMB apokromát, végében egy Canon 7D MarkII DSL fényképezőgéppel. Úgy döntöttem, hogy kb. 5 percenként készítek két eltérő expozíciós idejű felvételt, közben pedig szabad szemmel és egy 7×50-es binokulárral figyelem a fogyatkozást.

Hamarosan észrevehetővé vált a földárnyék, amely magabiztosan harapott egyre beljebb a holdkorongba. A távcsőre kifagyó párát figyelgettem, amikor 05:30 után a felszín egyre inkább vörösbe váltott, miközben az északi részei határozottan világosabbak maradtak, hiszen nem centrális fogyatkozást láttunk most. A teljes fázist narancs-bíbor színűnek és a Danjon skálán L=2,5 értékűre becsültem. Ahogy csökkent a fénymennyiség, úgy kellett változtatni az alkalmazott expozíciós időket és ISO értékeket, tervem volt, hogy a teljességet úgy örökítem meg, hogy a Hold körül csillagok is látszódjanak. Lassan pirkadni kezdett, a fotós háttér kékesbe váltott, a kontraszt romlott és végül a távoli fák ágai közt búcsút intett hűséges égi kísérőnk.

A látványtól feldobódva mosolyogva pakoltam el a műszereket, arra gondolva, hogy milyen kegyes volt hozzánk az Univerzum, hiszen a 2018. július 27-i fogyatkozás után fél évet sem kellett várni erre a mindig szép eseményre.

Az alkalmazott expozíciós idők 1/1250-től 3 s-ig, az ISO értékek 100-2000-ig terjedtek. A képek feldolgozását Photoshopban végeztem.

Habár a nyugvó Hold relatíve nagynak látszott és valóban vörös volt, de én sehol nem láttam se vért, se vérfarkast, se szuper ezt azt. Ami szuper volt, az maga a teljes holdfogyatkozás – úgy, ahogy azt mi ismerjük: amatőrcsillagászok.

Hozzászólás

hozzászólás