Hajnali havas tájkép a csillagos égről – ezzel a képpel kívánunk kellemes karácsonyi ünnepeket Olvasóinknak.
Landy-Gyebnár Mónika, Veszprém
Hosszú idő után először december 19-én volt derült az éjszaka Veszprém felett, ezt az erős, -10-12 fokos fagy ellenére is muszáj volt kihasználnom. Az előzőleg leesett jó arasznyi hóréteg vastagon beborított mindent, az erős holdfény pedig szinte nappali világosságot teremtett a tájon. A havon milliószám csillantak meg a pelyhek, de nem csupán a Hókirálynő fagyos, csendes birodalma ragyogott, hanem felette a csillagos ég is!
Északkelet felől a Herkules, az Északi Korona, az Ökörhajcsár és a Kígyó vezet a Vénuszhoz, felette a Szűz csillagai közt a Szaturnusz is látható, majd tovább, déli irányban a Holló, a Serleg, majd az Északi Vízikígyó húzódik. A képet jobb oldalon záró akácfa után már a veszprémi fényszennyezés válik uralkodóvá, elnyomva a holdfény szépségét is.
Az igen fényes, -4,5 magnitúdós Vénusz önmagában is uralkodik bármely képen, most azonban egy korábban tett ígéretemmel kellett összhangba hoznom szépségét: egy kedves ismerős kapott olyan karácsonyi fotót, amin a Vénusz egy fenyő csúcsán látható. Miután a fenyőfás kép elkészült, érdemesnek láttam a szépséges, havas tájjal s a körülötte együtt is megörökíteni bolygószomszédunkat.
Bármilyen hideg is legyen, érdemes sapkát, kesztyűt húzni, elrakni egy termosz teát vagy forralt bort s kisétálni a szabadba, gyönyörködni a téli égbolt ragyogásában! Ha ehhez ráadásnak még a földet is csillogó fehér lepel borítja, az ember úgy érezheti, körülötte sziporkázik az Univerzum minden szépsége.
