Sok szó esett idén a Mars nagy földközelségéről, de annál kevesebbet láttunk a bolygó felszínéből. A Mars alacsony égi helyzete nagyon megnehezítette a felszíni részletek megfigyelését Európából, amihez a júniusban kezdődött porvihar is társult.
Stefan Buda, Melbourne
Ausztráliából, a déli féltekéről sokkal kedvezőbb volt a Mars láthatósága, ezért is érkeztek kiváló felvételek amatőrtársunktól, Stefan Budától. Szeptemberre már eléggé kitisztult a marsi légkör ahhoz, hogy ismét megfigyelhessük a felszíni részleteket.
Újraírt marsfelszín a porvihar leülepedése után. A centrálmeridiánon, a kép közepén az Aurorea Sinus kihúzott ujjai látszanak, a legkeletibb negyedik ujj eltűnt. Tőle nyugatra (jobbra) a halvány Tithonius Lacus felől a Vallis Marineris árka fut be a sötét mare területre. A sötét Eos Chasma és Ganges Chasma jól kivehető az Aurorea Sinus felső részén. Ennél is izgalmasabb a tőlük délre (fölfelé) látható Mare Erythraeum, mely közepéből 5-6 radiálisan kiágazó sötét albedócsatorna fut szét. A terminátor felé nyúló Nectar-csatorna területe is finoman strukturált, a Solis Lacus már diffúzan veszik el a terminátor közelében. A déli nyárban zsugorodó Déli Pólussapka széle mélyen karéjos, a pólussapka alatt a centrálmeridiánon az Argenteus Mons végnapokat élő kettős maradvány hófoltja sejlik fel.
Szöveg: Kiss Áron Keve
