Az állatövi ellenfény egyike azon, nehezen megfigyelhető jelenségeknek, melyek csak a legsötétebb, fényszennyezéstől mentes égen mutatják meg magukat a figyelmes szemlélő számára.
Javor Kac, Lastovo, Horvátország
Az éjszakai égbolt fényléséhez nagyon sok égitest hozzájárul. A bolygók, csillagok, gázfelhők, távoli galaxisok halvány derengése mellett a Naprendszer fősíkjában található por is jól ismert fényforrás: a földpálya síkja, azaz az ekliptika mentén koncentrálódó por szórja a Nap fényét, ami az esti és hajnali égbolton látható állatövi fény forrása. Észrevételéhez fényszennyezéstől mentes sötét ég szükséges, s Magyarország földrajzi szélességéről tavasszal este és ősszel hajnalban legkönnyebb megpillantani.
Kevésbé közismert, hogy a Nappal pontosan szemben látszó pont környékén is észrevehető az égbolt felfényesedése, amit az ekliptika síkjában keringő porszemek közvetlen fényvisszaverése okoz. Az állatövi ellenfény néven ismert jelenség mindig pontosan a Nappal szemben áll, azaz a helyi éjfélkor delel a Föld bármely pontjáról. Felületi fényessége ugyan jelentősen elmarad az állatövi fény Naphoz közel eső területeinek fényességétől, sötét égen nem lehetetlen szabad szemmel is megpillantani, mint néhány fok átmérőjű derengő foltot az ekliptikán.
A hét csillagászati képe 2009. szeptember 17-én készült Lastovo szigetéről, a 360 m magasan található helikopter-leszállóhelyről, ahonnan a második Sötét-ég Tábor résztvevői végezték távcsöves megfigyeléseiket. A nagylátószögű képen jól látható az ellenfény kiterjedt, megnyúlt fényfoltja az Aquarius csillagkép előtt. A kép bal sarkában látható csillagcsoport a Fiastyúk, jobb szélen pedig a fényes Jupiter és a Tejút egy részlete tűnik fel.
A szigeten – mely az egyik legsötétebb egű hely Európában – szeptember 6-10. között tartják a csillagoségbolt-parkok harmadik nemzetközi szimpóziumát, és vele párhuzamosan a harmadik Sötét-ég Tábort.
