Iridium-felvillanás a hókony felett

1097

Nyáron érdemes éjjel is kievezni. Fotózni a csillagokat innen is lehet, de egy ingatag kenuból csak akkor, ha erre külön felkészülünk.

Becz Miklós, Taksonyi-hókony

A Csepel-szigetet keletről határoló Soroksári vagy ráckevei Duna-ágat mi csak  Kis-Dunának hívjuk. A Kis- Duna mindkét végét zsilipek zárják le. Ide csak annyi víz kerül, amennyit az ember enged. Olyan lassan csordogál, hogy sokkal  inkább hosszú tóra emlékeztet, mint folyóra. Az elmúlt évben kb. 60 cm volt a vízszint ingása szemben a sziget másik oldalára jellemző nagy-dunai 4-5 méterrel. A lassú Kis-Dunát minkét partján nádas öblök kísérik. Ezek a hókonyok. Bármilyen nagy a szél a főágon, itt mindig lehet olyan öblöt találni, ahol szellő sem rezdül. Számomra a legszebb ilyen öböl a Taksonyi-hókony. Ez kb. 1 km hosszú és 70-100 m széles. Minden évszakban és napszakban evezhető (amíg a fagyok le nem zárják).  Ha a szél nem mozdul, a tükörsima víz válogatás nélkül mindent megkettőz…

“A Nap, a Hold és minden csillag, kettős kocsin hajt
A földi vízen: egy fent, magas égben
És egy lenn az iszapos mélyben…
és Minden időben kettőzött fényben ragyog a part.” S.F.

hetkepe-becz-cap

Nyáron érdemes éjjel is kievezni. Fotózni a csillagokat innen is lehet, de egy ingatag kenuból csak akkor, ha erre külön felkészülünk. (Nincs stég a nekünk fontos parton.) A víz olyan sekély, hogy az evező tolla leér… A kenut a fényképezés idejére mindkét végén karók közé  kell kötni, de ez még nem elég. Fontos, hogy a hajótól függetlenül  rögzítsük a  fotóállványt. A rezgések a gépre nem kerülhetnek át. Persze az iszapba senki nem szúr ilyen drága holmit. Ha viszont a lábakat szorosan egy evező nyeléhez kötözzük, már nem kell féltenünk. Az evezőt bátran lenyomhatjuk az iszapba. Szél nincs, hullámok is csak akkor, ha rosszul mozdul a fotós. Az ég pedig lassan elfordul felettünk. Csak várni kell. Ha belőttük az érzékenységet, az élességet és a záridőt, akkor némi szerencsével meteor is akad a horogra. Nem először próbálkoztam, de most is úgy mentem haza, hogy nem fogtam semmit… A sok tucat kép otthoni visszanézésekor derült ki, hogy a kelő Oriont mégis eltalálta egy. Érdemes végigvárni a szürkület fajtáit és a hajnalt. Figyelni, hogy melyik madár mikor ébred. Ha álomba merülnénk, pár óra múlva a nap már olyan erősen tűz, hogy a súlyos  éjjeli észlelőszerelést könnyű nyári ruhára kell cserélni. Mire egészen felébredünk, a környező láp minden virága kinyílt.

Az augusztus 9-én 1:47 UT-kor készült felvételen az Iridium 25 jelzésű kommunikációs műhold felvillanása látható. Köszönjük Landy-Gyebnár Mónikának az azonosítást!

Hozzászólás

hozzászólás