Szupernóva a “szomszédban”

919

A tavaszi esték kötelező látványossága az Ursa Maior híres galaxispárosa, az M81 és az M82. Sötét, vidéki égen, közepes nagyítást alkalmazva még éppen elfér a látómezőben a híres páros, egyetlen szempillantással befogható a két, teljesen eltérő karakterű csillagváros. A hónap asztrofotóján is ez a két galaxis látható, érdemes középen fellapozni a márciusi Meteort – a látvány lenyűgöző!

Szitkay Gábor és Koch Barnabás, Nyúl

Az M81 tipikus „galaxis megjelenésű”, a fényes központi vidék körül gyöngyházfényű, elliptikus massza kavarog. De sokat észleltük az M81-et 1993 tavaszán, amikor szupernóva robbant benne – az SN 1993J 10,5 magnitúdós maximális fényességet ért el. A II-es típusú szupernóvát egy spanyol amatőr, F. Garcia fedezte fel, vizuálisan. Akkoriban még így keresték a szupernóvákat az amatőrök. Habár az ilyen típusú felfedezések terén Robert Evans volt a rekorder, egymaga sokszorta több ilyen robbanást fedezett fel, mint összes többi szupernóva-kereső amatőrtársa együttvéve.
Az M82 távcsöves látványa sokkal érdekesebb, mint szomszédjáé. Ahhoz, hogy bármilyen finomabb részletet lássunk egy-egy galaxisban, általában nagyon jó ég és eléggé nagy távcső szükséges. Kivételt képez ez alól az M82, amelynek központi, legfényesebb területeinek érdekes csomósodásai még közepes távcsővel is szembetűnőek, mi több, még fényszennyezett égen is érdemes rájuk egy-egy pillantást vetni, természetesen nagyobb, 150–200x-os nagyítással. A Polarisban rendszeresen bemutatjuk az M82-t látogatóinknak, pedig itt nincs valami híresen sötét égbolt…

20140313-hetkepe-m82
Az M82. Szitkay Gábor és Koch Barnabás felvétele 406/2051-es Newton-távcsõvel készült (átalakított Canon EOS 550D, 29×8 perc expozíció, ISO 800).

Az M82 mindenkor érdekes távcsöves látványosság, azonban mostanában különösen az, hiszen fokozatosan halványodó csillagrobbanást figyelhetünk meg a galaxisban. Az SN 2014J felfedezésének körülményeiről már hírt adtunk a Meteor januári számában, ugyanitt jól használható észlelőtérképet is közöltünk. Az M82 szupernóváját január 21-én fedezte fel egy angol egyetemistákból álló észlelőcsoport, de nem rutinszerű keresőprogram eredményeként, hanem véletlenül. Az M82 szupernóvája január 31-én érte el maximális fényességét 10,5 magnitúdónál. Lapzártakor, február végén már 11,5 magnitúdóra halványodott, de még hónapokig követhető lesz fokozatos halványodása akár 15–20 cm-es amatőrtávcsövekkel is. Fotografikusan természetesen még tovább. Érdekes célpont lehet asztrofotósaink számára is. Vajon ki fogja legutoljára megörökíteni az SN 2014J-t? Ha olyan kitartással készíti felvételeit, mint Szitkay Gáborék, vagy Éder Iván, még jó ideig nem fog eltűnni szemünk elől az M82 vendégcsillaga. Ugyanilyen érdekes, hogy vajon ki észleli utoljára vizuálisan a szupernóvát?

Az év eddigi szakaszában sajnos nagyon kevés derült időnek örvendhettünk, ami az SN 2014J hazai észlelésein is meglátszik. Reméljük, a tavasz végre derült eget hoz, és a Messier-objektumok nézegetése mellett lesz alkalom az M82 titkainak további fürkészésére is.

Szöveg: Mizser Attila (Meteor 2014/3.)

Hozzászólás

hozzászólás