Zöld függöny az égbolton

3908

A hét elején a hazai kamerák képén halvány sarki fény mutatkozott. Ritka vendég nálunk ez a jelenség, a sarki fények hazája messze északon van, nem véletlenül nevezzük a jelenséget északi fénynek is.

Kolláth Zoltán, Abisko, Svédország

Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem TTK Környezeti Fényviszonyok Kutatócsoportjával hét éjszakát töltöttünk a sarkkörön túl, az Abisko Nemzeti Parkban. A felszerelés súlya és a biztonság miatt a 3000 km-es utat végig vonaton tettük meg, de az összesen közel 100 órás utazás megérte a fáradtságot. Abisko nagyjából a sarkifénygyűrű alatt helyezkedik el, így ebben az időszakban lényegében minden éjszaka látható lenne az aurora borealis – ha nem lennének felhők is az égen. Ezért is kellett hét éjszakát tervezni, amivel bebiztosítottuk, hogy elegendő derültünk is legyen. Élmény volt az a hóvihar is, amikor vízszintesen „esett” a hó – igaz, csak a kunyhónk ablakából nézve. De az igazi esemény az volt, amikor a derülő ég mellett bontakozott ki a sarki fény, és riadót fújtam a már alvó csapatnak. Ottlétünkkor jellemzően egy hosszú, keskeny zöld ívvel kezdődött a show, amely instabillá vált majd „felrobbanva” különböző formációkat öltött. Az itt bemutatott képen az égbolt jelentős részét szabad szemmel is zöld függönyként töltötte ki az aurora borealis. Annyira fényessé vált a sáv, hogy a csillagok jó része szabad szemmel eltűnt, mintha valóban egy világító függönyt húztak volna elénk. A kép halszemoptikával készült (a képátló közel 180 fokos látószögű), ez is érzékelteti a jelenség méretét. A sarkcsillag majdnem a kép közepére került – hiszen itt már jó magasan áll, a nálunk cirkumpoláris csillagképek elférnek a kép középső részén.

Tapasztalt csillagnézőként is meglepődik az ember, amikor az Orion kicsivel a horizont felett delel, miközben északon a Vega vonul hasonló magasságban. Sikerült elkapni jó néhány hullócsillagot, köztük egy fényes tűzgömböt is. De az igazi látványosság a sarki fény sokfélesége volt. A bemutatott drapériaszerű sávon kívül volt, amikor hosszabb rövidebb ívek, foltok, „pillangók” töltötték ki az égboltot folytonosan, és ezzel együtt másodperces skálán pulzáló rövid felvillanások jelentek meg. Szabad
szemmel ez volt a legnagyobb élmény, amit a fényképek nem igazán adnak vissza. Az összegyűlt képanyag része lesz egy – az éjszakai égbolt színeiről szóló – teljes kupolás filmnek is.

A kép készítésének körülményei:
Helyszín, idő: Abisko Turiststation, 2022. október 27. 0:50 UT
Sony ILCE 7S kamera és TTArtisan 11 mm f/2,8 optika
ISO 6400, f/2,8, 4 másodperces expozíció.

Hozzászólás

hozzászólás