A most megfigyelhető 3I/ATLAS csillagközi üstökös összetett porkilövellései, tüskés tarajos sülre emlékeztető kómája az 1995–1997-ben itt járt Hale–Bopp üstökösre hasonlít.
A Hale–Bopp üstökös 1996-ban megfigyelt porsugarai és a tarajos sül
Az 1995-ben felfedezett, majd 1997 február-áprilisa között igen látványos és fényes Hale-Bopp (C/1995 O1) üstökös 1996-ban olyan porkómát mutatott, amelyből több irányban egyenes szálak, sugársávok indultak ki. Ezek főleg port tartalmazó szálak az üstökösmag felületének kisebb területeiről, a gáz- és porkibocsátási aktív foltjairól nagy sebességgel kiáramló anyag porsugarai, porjetjei, amelyeket a Nap megvilágított, földi távcsövekkel jól megfigyelhetők voltak. A jetek még az üstökösmaghoz és a kómához is közeliek, ezért nem csóva az elnevezésük, csóvák ugyanis a magtól távolra húzódó anyagnyúlványok.
Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) 2375 méter tengerszint feletti magasságban levő La Silla Obszervatóriumában a dán 1,5 méteres távcsőre szerelt DFOSC spektrográffal és kamerával, valamint a heidelbergi Max-Planck Csillagászati Intézet (MPIA) 2,2 méteres tükrös távcsövére szerelt EFOSC2 spektrográffal és kamerával rendszeresen megfigyelték a Hale–Bopp-üstököst például 1996. áprilistól az év novemberéig. Ebben az időszakban a Hale–Bopp-üstökös kómájából egyenessel közelíthető alakú porjetekben áramlott ki a por és 1996. augusztus-november között igen feltűnő volt a porkiáramlások szálas mintázata.
Akkor az üstökös szálas szerkezetű porkómáját, illetve egyenes porjetjeit egy szárazföldi, hosszú tüskéjű állatról, a tarajos sülről (Hystrix cristata) nevezték el. Ezeknek több fajtája is van, és az alábbi képen egy olyan példányt mutatunk be illusztrációként, aminek egyenes tüskéi szét vannak tárva, amihez nagyjából hasonlít egy szálas szerkezetű üstököskóma.
A 3I/ATLAS üstökös most tarajos sülnek néz ki
A csillagközi térből érkezett és a belső Naprendszeren átszáguldó 3I/ATLAS üstökös 2025. október 29-én volt napközelben 1,356 CSE-re központi csillagunktól és 2,311 CSE-re a Földtől, vagyis tőlünk elég messze.
Az üstökös most novemberben a napközelsége után a Földről nézve lassan kezd egyre nagyobb szögtávolságra kerülni a Naptól és egyre északabbra emelkedni az égbolton, valamint egyre közelebb kerül a Földhöz, ami a látszó fényességét, ha nem is erősen, de megnöveli. Ezek megkönnyítik az északi féltekén a megfigyelését.
Michael Jäger, a híres ausztriai asztrofotós november 8-án 04:10 UT-kor 20 percen át hajnalban már sikeresen készített felvételeket a napközelsége után a Naptól lassan távolodó 3I/ATLAS üstökösről az alsó-ausztriai Martinsbergben levő Csillagászati Központból (Astronomisches Zentrum Martinsberg. röv. AZM). A megfigyelésben és a feldolgozásban Gerald Rhemann (Ausztria) és Enrico Prosperi (Larciano, Olaszország) amatőrcsillagászok is részt vettek. Az üstökös ekkor már 29 fokos szögtávolságra volt a Naptól és a Virgo (Szűz) csillagképben tartózkodott. Ekkor a Naptól 1,401 CSE-re, a Földtől, 2,199 CSE-re volt. A holdtölte után 3 nappal a Hold fénye még erős volt, de hajnalban a Hold már viszonylag elég alacsonyan volt a nyugati látóhatárhoz közel, míg az üstökös a keleti látóhatár közelében volt mintegy 7-10 fokra a horizont felett. A felvételek készítéséhez jó időre volt szükség. A felvételek egy 11 hüvelykes RASA 11″ (279/620 mm-es) f/2,2 Rowe-Ackermann Schmidt Asztrográffal készültek, zöld (G) szűrővel 24×35 s-os, vörös (R) szűrővel 2×35 s-os és kék (B) szűrővel 2×25 s-os expozíciókkal. A felvételek összeadásával készült az alábbi kép.
A 3I/ATLAS üstökös fotografikus látszó összfényessége a zöld (G) szűrővel 9,1 magnitúdó volt. A kóma mintegy 5 ívperc látszó átmérőjű volt, és 4-5 egyenes porjetet lehetett kimutatni a felvételeken. A porjetek pozíciószöge (PA: égi északtól kelet felé mérve fokokban) és a jetek látszó hossza ívperben: 400“ PA 0 fok, 500” PA 316 fok, 900“ PA 295 fok, 430” PA 278 fok, és egy valódi ellencsóva 200″ PA 109 fok felé, ami a képen a Nap irányába mutat, és a kis nyíl irányával megegyező.
Az üstökösmag aktív területeiről felfelé mutató egyenes porjetek „tarajos sül” modellje
A Hale–Bopp üstökös porkómájának 1996-os szálas, „tarajos sül” tüskés szerkezetére hasonlító alakját azzal magyarázták, hogy az üstökösmag forgástengelyének iránya közel merőleges a látóirányra, vagyis a képsík közelében fekszik. Továbbá, a mag felszínének több kis területe aktív, és ezekről a kis aktív területekről nagy sebességgel kiáramló gáz és por egyenes irányban anyagsugarak formájában távolodik a magtól. Mivel a mag forog a tengelye körül, ez a szálas szerkezet kúppalástok mentén helyezkedik el, többféle kúp mentén, a forgástengelytől különböző szögekben. Az üstökösmagtól távolodva a jetek halványodnak a távolság függvényében, ezért csak a mag, illetve a kóma közelében látszanak elég fényesnek. Ezt a modellt Zdenek Sekanina cseh származású világhírű üstököskutató, a NASA JPL kutatója és Hermann Böhnhardt, a németországi Max Planck Naprendszerkutató Intézet kutatója dolgozta ki még 1997-ben.
A csillagközi térből a Naprendszerbe érkezett 3I/ATLAS üstökös kómájának és összetett (komplex) porjetes szerkezetének a már korábban ismert naprendszerbeli Hale–Bopp üstökös „tarajos sül” szerkezetére való mostani hasonlósága természetes kis égitestet jelent és nem valami más, mesterséges objektumot!
A 3I/ATLAS üstökös pályája és napközelpontjának helyzete
Az üstökös perihéliumpontja (napközelpontja) helyzetét és pályáját a Mars pályáján belül az alábbi ábra mutatja.
A képen az üstökös balról jobbra halad, és a napközelsége után 2025 novemberében és decemberében a földpálya (ekliptika) síkja felett fog mozogni, és a Naptól egyre nagyobb szögre távolodik el, közben a Naptól való távolsága is egyre növekszik.
Merre jár az égen a 3I/ATLAS üstökös a közeljövőben?
Az üstökös 2025. november 18–19-én a gamma Virginis csillagtól mintegy 1,5 fokra lesz. November 22-én a kb. 12 magnitúdós (más becslés szerint 13,2 magnitúdós) NGC 4454 horgas spirálgalaxis közelében halad el. Ezt a galaxist William Herschel fedezte fel 1784-ben. A galaxis távolsága tőlünk mintegy 123 millió fényév. A galaxis látszó mérete mintegy 1,8 x 1,4 ívperc, valódi átmérője pedig kb. 74 ezer fényév.
Az alábbi csillagtérkép a 3I/ATLAS látszó égi helyzetét mutatja a hajnali égen 2025. november- decemberben a helyi napkelte előtt mintegy másfél órával.
A 3I/ATLAS 2025. december 19-én lesz földközelben mintegy 1,80 CSE-re bolygónktól, a Naptól pedig 2,28 CSE-re, és a Leo (Oroszlán) csillagképben látszik majd. Gyorsan halványodik, mert nagyon gyorsan távolodik a Naptól és a Földtől is.
A hír a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 „Kozmikus hatások és kockázatok” projekt témaköréhez kapcsolódik.
Források:
3I/ATLAS komplex csóvája (Michael Jäger, Spacewearher galéria 2025.11.0.)
Kiss László csillagász bejegyzése (Facebook, 2025.11.08.)
ICQ Comet Observations (Facebook, 2025.11.08.)
Kapcsolódó internetes oldalak:
Sky and Telescope online (2025.10.29.)
Tarajos sül – indiai tarajos sül (Hystrix indica, 2020.07.04.)
