A 66 millió évvel ezelőtt a dinoszauruszok kihalásához vezető aszteroidabecsapódásnál nincs is jobb példa arra, hogy egy kozmikus kődarab becsapódása Földünk felszínébe milyen pusztító hatású lehet. Most azonban a kutatóknak sikerült kimutatniuk azt, hogy ennél jóval korábban, 3,3 milliárd évvel ezelőtt is történhetett egy hatalmas aszteroidabecsapódás, amely a pusztítás helyett inkább segítséget nyújtott abban, hogy bizonyos életformák elterjedjenek a Földön. Ebben az időszakban, tehát Naprendszerünk fiatalkorában a becsapódási események jóval gyakoribbak voltak, mint később.
Ezt a bizonyos, 3,3 milliárd évvel becsapódott meteoritot a szaknyelv S2 néven tartja számon, tömege pedig 200-szorosa a 66 millió évvel ezelőtt becsapódott kődarabnak. Az S2 meteorit tehát akkor csapódott a Földbe, amikor azon még csak egyszerű, egysejtű élőlények, illetve baktériumok formájában volt jelen az élet. A becsapódás folytán pedig ezek a primitív életformák nem pusztultak el, hanem éppen ellenkezőleg: burjánzani kezdtek.
A kutatást vezető geológus, Nadja Drabon szerint amikor a becsapódásokról beszélünk, legtöbbször azok megsemmisítő hatására gondolunk. Legújabb tanulmányukban azonban kimutatják, hogy ezek az események a Föld fiatalkorában valójában segítették az élet kialakulását, és elterjedését.
Az ősi becsapódás nyomaira a dél-afrikai Barbertonban bukkantak rá a kutatók. Az ott található kőzetek kémiai összetételének vizsgálatával sikerült meghatározniuk a szén különböző tömegszámú izotópjainak arányát, és ezáltal mélyebb betekintést nyertek bolygónk fiatalkorának, és a meteorit becsapódásának történetébe.
A becsapódás, és következményei
Amikor az S2-es jelölésű meteorit becsapódott a Föld felszínébe, nagy valószínűséggel hatalmas szökőárat okozott, amelynek következtében az óceánok aljzatán lévő törmelék a part menti régiókba áramlott. A becsapódás okozta hőmérséklet-növekedés miatt pedig a víztömeg felső rétegei elpárologhattak, ezzel felfűtve a Föld légkörét.
Mindezek mellett a becsapódás következtében apró törmelékszemcsék kerültek a Föld légkörébe, amelyek elhomályosították a felszínre érkező napfényt. Így tehát azok az életformák, amelyek fotoszintézissel termeltek energiát, valóban elpusztulhattak, a baktériumok azonban valószínűleg átvészelték a becsapódás következményeit. Sőt, a kutatócsoport szerint bizonyos egysejtű populációk, amelyek vassal és foszforral táplálkoztak, hirtelen megszaporodtak, mégpedig azért, mert az óceánok fenekén lévő vasat a part közeli régiókba szállította a kozmikus kődarab becsapódása által keltett cunami, az egyszerű életformák táplálkozásához szintén szükséges foszfor pedig akár a meteoritból is származhatott.
Érdekességként megjegyzendő, hogy abban a dél-afrikai régióban, amelyben a kutatócsoport az S2 aszteroidabecsapódás nyomait megtalálta, ez a nyolcadikként felfedezett becsapódási nyom. Ezen felbuzdulva a geológusok a későbbiekben még részletesebb vizsgálatnak tervezik alávetni a régiót, hogy még több aszteroidabecsapódás, cunami, vagy egyéb kataklizmikus esemény nyomaira bukkanjanak.
Az itt bemutatott eredmények a Proceedings of the National Academy of Sciences című lapban jelentek meg.
A cikk forrása: https://www.space.com/meteorite-s2-dinosaur-killing-life
