A C/2025 R3 (PANSTARRS) üstököst ínyencek és a déli féltekén észlelők figyelmébe ajánljuk. A Naprendszer külső üstökösfelhőjéből érkezett a Nap közelébe, majd elhagyja a Naprendszert, kikerül a csillagközi térbe, és a Tejútrendszerben folytatja útját.
A C/2025 R3 (PANSTARRS) üstökös felfedezése és pályája
Az idei év tavaszi fényes üstökösét 2025. szeptember 8-án fedezték fel a Hawaii-szigetek Maui szigetén levő Pan-STARRS égboltfelmérő program egyik 1,8 méteres Ritchey-Chrétien (RC) teleszkópjával. A Pan-STARRS (Panoramic Survey Telescope And Rapid Response System) egy Hawaiin, a Haleakalā Obszervatóriumban működő égboltfelmérő rendszer. Két, egyenként 1,8 méter átmérőjű, nagy látómezejű távcsővel és rendkívül érzékeny, 1,4 gigapixeles kamerákkal dolgozik. A program elsődleges célja a földközeli objektumok (NEO), üstökösök és aszteroidák gyors észlelése.
A felfedezésekor az üstökös látszó fényessége 19-20 magnitúdó között volt, az Androméda csillagképben mozgott, a Nap felé közeledő pályaszakaszán. A pályaszámítások alapján az üstökös a felfedezésekor a Naptól 3,62 CSE-re, a Földtől 2,96 CSE-re járt.
Kiderült, hogy a Naphoz és a Földhöz közeledőben már szabad szemmel, de legalább is kis távcsövekkel megfigyelhető lesz. Az alábbi felvételen az üstökös látszó összfényessége már 7,7 magnitúdó volt, és hajnalban a Pegazus csillagkép jellegzetes négyszög alakzatához közeledve látszott.
A C/2025 R3 (PANSTARRS) felfedezése után a sok elegendően pontos pozíciómeghatározás lehetővé tette az üstökös pályájának pontos meghatározását. Ez a pontos pálya a felfedezése után a belső naprendszerbeli mozgásán alapul, és az óriásbolygóknak az üstökös mozgására gyakorolt hatását is figyelembe veszi.
A NASA JPL (Sugárhajtómű Laboratórium) által meghatározott pályaadatok (itt csak néhány tizedesjegyig ismertetve) a következők: a pálya hiperbolikus, excentricitása 1,000351, ami jóval kisebb, mint a csillagközi térből érkezett kis égitestek hiperbolapályájának excentricitása. Tehát a C/2025 R3 a Naprendszer Oort-féle üstökösfelhőjéből érkezett a Nap közelébe. Az üstökös a napközelségét (perihéliumát) 2026. április 19,89 világidőkor érte el, közel 0,499 CSE-re (74,65 millió km-re) központi csillagunktól. A napközelsége a Merkúr pályáján kissé kívül van, de a Vénusznál sokkal közelebb van a Naphoz. Az üstökös pályasíkja és a földpálya (ekliptika) síkja 124,73 fokos szöget zár be, ami azt jelenti, hogy a pályasíkja nagy szögben metszi a földpálya síkját, és mintegy 35 fokkal nagyobb, mint 90 fok. A 90 foknál nagyobb pályahajlás azt jelenti, hogy az üstökös retrográd keringési irányú, vagyis a nagybolygók keringési irányával szemben halad a pályáján.
Honnan és mennyi idő alatt ért a Nap közelébe, és merre távolodik el tőle ez az üstökös?
További, speciális égi mechanikai számítások szerint az üstökös az Oort-felhőből a Nap felé közeledve olyan ellipszispályán érkezett, amelynek excentricitása 0,9984, a legtávolabbi pontja (aphéliuma) a Naptól mintegy 6300 CSE volt, ami azt jelenti, hogy a belső Oort-felhőből jött. Az érkező ellipszispályán a keringési idő mintegy 170 ezer év, vagyis ennek a fele idejéig, 85 ezer évig tartott az útja az naptávolponttól a Nap közelébe. A mostani pontos pályameghatározás szerint a hiperbolapálya az óriásbolygók, elsősorban a Jupiter által a Naprendszerből történő kidobódást jelenti, vagyis ezután elhagyja a Naprendszert, és a csillagközi térben mozog majd a Tejútrendszerben.
A C/2015 R3 (PANSTARRS) üstökös nap- és földközelsége
A C/2025 R3 (PANSTARRS) üstökös földközelbe április 26-án került 0,487 CSE-re (73,2 millió km-re) bolygónktól.
Az alábbi ábrán a C/2025 R3 (PANSTARRS) üstökös pályája látható és a Mars pályán belüli nagybolygók pályája, valamint az üstökös és a bolygók pozíciója 2026. április 19-én.
A Földről nézve a C/2025 R3 (PANSTARRS) üstökös a napközelsége idején a Naptól mintegy 20 fok látszó szögtávolságra volt (nehéz is volt megfigyelni), majd április 25-én, egy nappal a földközelsége előtt mintegy 3,5 fok legkisebb szögtávolságra megközelítette a Napot.
A C/2025 R3 (PANSTARRS) megfigyelése a SOHO és GOES-19 napmegfigyelő űrszondák koronográfjával
A NASA/ESA SOHO (Solar and Heliospheric Observatory) LASCO (Large Angle and Spectrometric Coronagraph) C3 jelű nagy látómezejében már látszott. Továbbá az NOAA(NASA (NOAA: National Oceanic and Atmospheric Administration) GOES-19 (Geostationary Operational Environmental Satellite-U vagy röv. GOES-U) napmegfigyelő űrszondája CCOR-1 (Compact CORonograph-1) koronográfjával április 24-től is megfigyelhető lett.
Az alábbi videón a SOHO LASCO és GOES-19 felvételei látszanak.
Az üstökös a SOHO LASCO C3 felvételein és a videón is jobbra fentről balra lefelé mozog. A vastag porcsóvája nagy méretű porszemcsékből áll, amelyekre csak nagyon kis mértékben hat a Nap sugárnyomása, és ezért az üstökösmagtól eltávolodva a pálya mentén követik az üstököst a nagy porcsóva porrészecskéi.
A kómából kiindulva egyenes ioncsóva látszik, ami csaknem merőleges irányú a vastag porcsóva irányára, mint egy egyszarvú alakú mitológiai lény. Ugyanis a magból kikerült semleges gázatomoknak és molekuláknak napközelben a Nap erős ultraibolya (UV) sugárzása hatására ionizálódtak. Tovább egy másik, a töltéscsere-folyamat is ionizálja a magból a kómába kikerült semleges atomokat és molekulákat: a napszél protonjaihoz átkerül egy elektron az üstökös semleges gázatomjaitól vagy molekuláitól, így ezek az atomok és molekulák ionizálódnak, míg a napszél-protonok által befogott elektronok hidrogénatomokká alakítják a protonokat.. Az ionokat a napszél és a napszélplazma mágneses tere a Nappal ellentétes irányba magával ragadja, gyorsítja, és így kialakul az ioncsóva (plazmacsóva).
A magból kikerült kis méretű porrészecskék a Nap sugárnyomásának hatására a Nap-üstökös félegyenes iránya közelében távolodnak a kómától, és a félegyenestől csak kissé görbült és kissé szélesedő porcsóvát alkotnak.
Tehát a C/2025 R3 (PANSTARRS) üstökös csóvái a többi üstököshöz képest összetett szerkezetet (alakot, irányokat) mutatnak.
Sőt a C/2025 R3 nap- és földközelségekor a Föld is ennek a félegyenesnek az iránya közelében volt, így a porszemcsék a Nap fényét a Föld irányába szórják és verik vissza, ezért a porkóma és porcsóva fénye erősebb lett.
Ekkor a por- és ioncsóvája irányát a SOHO LASCO C3 akkor készült felvételei mutatják.
Merre látható az üstökös az égen?
A C/2025 R3 (PANSTARRS) üstökös 2025. szeptemberi felfedezésekor az Androméda (And) csillagképből 2026. áprilisára áthaladt a Pegazus (Peg) csillagképbe, ahol a Földről hajnalban kis távcsövekkel is megfigyelhető volt, majd onnan a Halak (Pisces, Psc), Cet (Cetus, Cet), Eridanus folyó (Eridanus, Eri) és Bika (Taurus, Tau) csillagképeken át az Orion (Ori) csillagkép déli részébe kerül. Az Orion csillagkép déli része májusban már csak a napnyugta után fél órával látszik, közel a Naphoz, számunkra nem kedvező az elhelyezkedése, de a déli féltekén észlelők sikerrel járhatnak. Végül az üstökös a nyár végén a Nagy Kutya (Canis Major, CMa) csillagképen áthaladva szeptemberben a Puppis (Hajófara, Pup) csillagképbe kerül át. Majd tovább folytatja útját, és 2026. december végén már a déli égbolton a Galamb (Columba, Col) csillagképben lesz megfigyelhető egy ideig, de csak nagy távcsövekkel, amíg el nem halványodik.
Május elején még az Eridanus csillagképben lesz, de utána a Taurus (Bika) csillagkép déli részén halad át, és május 8-tól az Orion csillagképbe kerülve a Rigel (béta Orionis) csillag közelében halad el. Május 16-án a Monoceros (Egyszarvú) csillagképben lesz, és június 15-én a Nagy Kutya (Canis Major) csillagképbe kerül át. Azonban ekkor a nappali égen mozog majd az üstökös.
(starwalk.space, 2026.04.29.).
Az alábbi két ábra a C/2025 R3 (PANSTARRS) üstökös északi, illetve déli féltekéről való láthatóságát mutatja a hajnali, illetve esti égen a látóhatár közelében, mert a Naphoz kis szögtávolságra lesz.
Az északi féltekén május elején napnyugta után is látható, de a déli féltekéről nagyobb horizont feletti magasságban lesz kora este.
Melyik mélyég-objektumok közelében halad el az üstökös?
Az üstökös május 7-8-án az Eridanus/Orion határán az Orionban levő Boszorkányfej reflexiós köd (NGC 1909, IC 2118, 8 magnitúdó) és az NGC 1788 (10 magnitúdó) reflexiós köd között halad át.
Május 10-12-én az üstökös az M42+M43 Orion-ködtől mintegy 2 fokkal délre halad el.
Május 23-25. között a Vörös Négyszög (HD 44179, 9 magnitúdó) protoplanetáris ködtől 1 fokra halad el a Monoceros csillagképben.
A Hold fázisai májusban és az üstökös megfigyelhetősége
Május 1-én és május 31-én van holdtölte, ami a C/2025 R3 halványodó (PANSTARRS) üstökös megfigyelését nagyon megnehezíti.
Május 9-én utolsó negyed lesz, ami után egyre kisebb lesz a zavaró égi háttérfényesség, és javul az üstökös megfigyelhetősége.
Május 16-án lesz újhold, és az e körüli napokban a Hold fénye egyáltalán nem zavarja az üstökös megfigyelését.
Május 23-án első negyed lesz, ami az üstökös esti égen történő megfigyelését kissé zavarja, majd a holdtölte felé haladva egyre jobban.
Május 31-én ismét holdtölte lesz, ami zavarólag hat az üstökös és egyéb égi objektumok megfigyelésére.
Milyen fényes az üstökös májusban?
Május első napjaiban az üstökös látszó fényessége még +4 magnitúdó lesz, ami a látóhatár közelében pirkadatkor vagy a kora esti égen jó légköri viszonyok mellett binokulárokkal elérhetővé teszi.
Azonban május végére már 9-10 magnitúdóra lecsökken a látszó fényessége, és kis és közepes amatőr távcsövekkel lesz csak megfigyelhető.
Lehet, hogy az idei tavaszi fényes üstökös volt ez év legfényesebb üstököse?
Ezt ma még nem tudjuk. Lehet, hogy igen, de ezután, az év második félévében még hirtelen előkerülhet egy legalább ilyen vagy ennél látványosabb csóvás égi vándor. Ki tudja…
Források:
