Újrakezdi tudományos működését az InSight robotkarja, miután segített a Vakondként emlegetett hőmérőnek leásnia magát a felszín alá. Az InSight küldetés az első, amely a Mars mély belső szerkezetét kutatja, ezzel nemcsak a vörös bolygó, hanem minden kőzetbolygó (köztük a Föld) keletkezésének részleteire is fényt deríthet.
A 40 centiméteres, cölöpverő géphez hasonlító, önbeverő Vakond 2019 februárja óta küszködik azzal, hogy lejusson a marsi regolitba. Az InSight robotkarjával sietett a segítségére, a végére erősített lapáttal óvatosan lenyomva segített neki szinte teljesen beásni magát. Azt azonban nem lehet még tudni, hogy képes lesz-e elég mélyre (legalább 3 m) jutni a bolygó hőmérsékletének pontos megméréséhez. Az InSight június 20-i felvételein guruló regolitszemcséket láttak a lapáton. Ez jelentheti azt is, hogy a Vakond egy helyben ugrálva ütögeti a lapát túloldalát.
A Vakond megmentése folytatódik, de a robotkart most már más tudományos és mérnöki feladatokhoz is használni fogják. Mi várható tehát a következő hónapokban?
A Vakond
A Vakond a Német Légügyi és Űrkutatási Központ (DLR) fejlesztette Heat Flow and Physical Properties Package (HP3) csomag része, a marstalajba ásva a környező anyagok hőtehetetlenségét, valamint a bolygó belsejéből feláramló hőt fogja mérni. A robotkarra szerelt lapáttal sikerült megakadályozni, hogy újra kiugráljon a furatlyukból, viszont a lapáttól sem a Vakondot, sem a körülötte kialakuló gödröt nem látjuk. A következő néhány hét során óvatosan elmozdítják majd, hogy a folyamat jobban láthatóvá váljon.
A sikeres ásáshoz szükség van a talaj súrlódására, amelyet, bár elsőre meglepő lehet, de a Vakond körül összeomló laza talaj biztosít (gondoljunk a futóhomokra). Az InSight alatti marstalaj azonban betonkeménységű kéregnek bizonyult, egymással összetapadó talajszemcsékkel. Az önbeverő fúrófej így helyben pattog. Következő lépésként a hiányzó súrlódást szeretnék pótolni, például úgy, hogy a közeli marstalajt összeseperve, aprítva beszórják a furatlyuk körüli árokba.
A robotkar
Az InSight 2018. november 26-án landolt, robotkarja pedig szép sorban elhelyezte a HP3 műszert, a szeizmométert és a szeizmométer szél- és hőpajzsát a felszínen. Bár a Vakond segítésében is kulcsfontosságú szerepet játszott, a mérnökök és a kutatók szeretnének a karra szerelt kamerával végigpásztázni a napelemeken, amire 2019. július 17-e óta nem volt lehetőségük.
A napelemek paneljeit valószínűleg vékony vöröses-barnás porréteg borítja, mivel már beköszöntött a Marsra a poros évszak. Ha meg tudják becsülni, mennyi por lehet a napelemeken, azt is jobban lehet majd tudni, mennyi energia áll naponta az InSight rendelkezésére (hiszen, ha a por jelentősen beterítette, jóval kisebb hatásfokkal tudnak működni a napelemek).
A küldetés kezdetén az égbolton átszelő meteorokat is figyelték a robotkarral, amit szintén szeretnének tovább folytatni. Az elcsípett „hullócsillagok” mennyiségéből lehet következtetni arra is, milyen gyakoriak napjainkban a meteorbecsapódások a Marson. Mivel a becsapódásokat a szeizmométer is észleli, a kétféle mérésből érkező eredményeket egymással is össze lehetne vetni.
A szeizmométer
A Seismic Experiment for Interior Structure (SEIS) szeizmométer 2019 januárjában detektálta első marsrengését, mindössze 3 hónappal a mérések megkezdése után. Őszre már potenciálisan napi 1-2 rengést észlelt, viszont hiába mért már több mint 480 eseményt, a marsrengések gyakorisága kevesebb mint heti 1-re csökkent.
Ez a ritkulás a légköri turbulencia évszakos változásaihoz köthető, melynek zaja elfedi a kisebb rengések jeleit. A SEIS ugyanis annyira érzékeny, hogy még a védőpajzsát érő szél okozta zajt is észleli, így nehezebb kiválogatni a valódi, gyengébb marsrengéseket az adatokból.
Forrás: NASA JPL
