11 évig tartó útja után a végéhez közeledik a NASA Dawn küldetése. Az aszteroidaöv két legnagyobb tagját, a Vesta kisbolygót és a Ceres törpebolygót megközelítő űrszonda üzemanyaga várhatóan pár héten belül elfogy. A felfedezőegység, mely közelről mutatta meg nekünk, hogyan hat egy aszteroida formájára a víz jelenléte vagy épp hiánya, még évtizedekig fog keringeni a Ceres körül, míg végül beleütközik.
A 2007-ben indult Dawn az egyetlen olyan NASA-küldetés, mely hatékony ionhajtóművei segítségével két planetáris test körül is keringést végzett. 2011-ben érkezett a tojásforma, 600 km hosszú Vesta kisbolygóhoz, amely körüli 1 éves keringése után további 4 éven át utazott a Cereshez.
A teljes kisbolygóöv tömegének 45%-át adó két égitestről kiderült, hogy teljesen különbözőek. A száraz Vesta összetétele a kőzetbolygókéhoz hasonló, vasmaggal és száraz, kőzet borította felszínnel, szurdokokkal, kráterekkel, hegyekkel, valamint régi becsapódások és vulkanizmus nyomaival. A Dawn segítségével az is bebizonyosodott, hogy a Földön talált meteoritok egyik osztálya a Vesta kisbolygóról származik, ezzel egyfajta “fordított mintagyűjtő küldetéssé” alakítva a missziót, mondta Carol Raymond, a Dawn misszió vezető kutatója, a NASA JPL (Kalifornia, Pasadena) bolygókutatója.
Távcsövekkel már korábban is találtak vízben gazdag ásványokat a Ceresen, amely 900 km-es átmérőjének és gömbhöz közeli alakja miatt került a törpebolygók közé bő tíz éve, az új égitesttípus definiálásakor. A Dawn fagyott óceán maradványait, valamint erősen kráterezett, agyagokból és sókból álló felszínt talált. “Nem gondoltuk, hogy így fog kinézni.” – mondta Raymond.
Ha a Ceres mai pályáján keletkezett volna, akkor a fiatal Nap sugárzásának hatására minden víz elforrt volna a felszínéről. Ezért néhány kutató azt gyanítja, hogy a Jupiteren és a Szaturnuszon is túl alakulhatott ki, majd a gázóriások korai gravitációs hatásainak következtében vándorolhatott mai helyére. Az űrszonda talált nyomot is erre az elméletre: ammóniát, egy olyan illékony molekulát, mely csak a külső Naprendszerben alakulhatott ki.
A Dawn űrszonda a Ceres jelenlegi geológiai aktivitására utaló jeleket is talált, egy vulkánhoz hasonló, 4 km magas képződményt, melyből vízből, sókból és más anyagokból álló “láva” szivárog. Későbbi megfigyelések során még 21 hasonló vulkán nyomait fedezték fel. Ezen kívül több mint 100 fényes, sókban gazdag foltot figyeltek meg, mely alapján feltételezhető, hogy a felszín alatti jég itt-ott képes a felszínre kerülni latyakos sós-vizes oldat formában. Az egyik ilyen folt az Ernutet-kráterben szerves molekulák nyomait is mutatta – ezek gyakran előfordulnak a külső Naprendszerben és nem utalnak az életre. A sok felfedezés hatására a Ceres további kutatások kiemelt célpontjává vált, például egy lehetséges NASA-leszállóegység fejlesztésének tanulmánya várhatóan jövőre készül el.
Utolsó hónapjaiban a Dawn szoros pályára állt, mindösszesen 35 km-re kering a Ceres felszíne felett. Az űrszonda leállása után még akár több mint 50 évig a pályáján maradhat, mondta Marc Rayman (JPL), a Dawn küldetés vezetője, “egyfajta égi emlékműként a törpebolygó körül, melyet segített felderíteni”.
A borítóképen művészi elképzelés látható a Dawn űrszondáról (NASA/JPL-Caltech). Forrás: Science
