A csillagkeletkezési régiókban az elsőként kialakult égitestek befolyásolják később születő társaikat, különösen az utóbbiak körül keringő bolygók születését. A probléma abból adódik, hogy a nagytömegűés fiatal csillagok rendkívül erős csillagszelükkel erodálják, csökkentik a fejlődés korábbi fázisában járó társaik protoplanetáris korongjában lévő port. Emellett elektromágneses sugárzásuk fűti és párologtatja az anyagot. Amennyiben mindezek után túl kevés anyag marad a korongokban, aligha keletkezik belőle sok nagyméretű bolygó. A megfigyelések arra a kérdésre kerestek választ, hogy ilyen aktív környezetben általában van-e elég anyag a protoplanetáris korongokban bolygók kialakulásához.
Egy protoplanetáris korong az Orion-ködben (STScI nyomán)
Míg a látható tartományban nehéz a korongok belsejében rejtőző por mennyiségét megbecsülni, a 0,3 és 1,7 mm közötti hullámhosszakon jó lehetőség nyílik minderre. A Hawaii-szigeteken felállított Submillimeter Array berendezés ebben a tartományban üzemel, amellyel az Orion-köd térségében található protoplanetáris korongokban lévő por mennyiségét vizsgálták. Jonathan Williams (University of Hawaii) és kollégáinak elemzései alapján a korongokban általában bőséggel van annyi anyag, amely például a mi Naprendszerünkhöz hasonló bolygórendszer kialakulásához elegendő. A megfigyelés arra utal, bár a fiatal csillagok valóban csökkentik a közelükben született társaikat övező korongok tömegét, a jelenség nem erős annyira, hogy megakadályozná a változatos bolygórendszerek kialakulását.
Forrás: Astrobio.net 2005.06.09.