A csillagok tekintélyes hányada nem magányos, hanem kettőscsillag: két (vagy több) csillag kering az egymással alkotott közös tömegközéppont körül. Már korábban megállapították, hogy a különböző osztályú sárga-narancssárga színű fősorozati csillagok legtöbbje az úgynevezett érintkező (kontakt) kettőscsillagok osztályába tartozik (kb. minden 400-500-ból egy). Az érintkező kettőscsillagok olyan kettőscsillagok, ahol a két csillag oly’ rendkívül közel van egymáshoz, hogy összeérnek, és közös burkuk van.
Elméleti megfontolások alapján mindenféle színképosztályú fősorozati kettőscsillagból kialakulhatna érintkező kettőscsillag, ha a két csillag egymás körüli keringésideje kellőképpen rövid. Mivel mások vizsgálatai szerint ténylegesen vannak minden színképosztályban ilyen nagyon rövid keringési idejű kettősök, azt várjuk, hogy minden színképosztályban ki is alakulnak érintkező kettőscsillagok.
Csizmadia Szilárd (MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete), Klagyivik Péter (ELTE Csillagászati Tanszék), Marton Gábor és Spindler Szabolcs (ELTE Csillagászati Tanszék, egyetemi hallgatók) a lehető legtöbb – szám szerint 209 – érintkező kettőscsillag adatait vizsgálták meg részletesen, és azt találták, hogy a 10000 – 16000 Kelvin hőmérsékleti tartományban nincsenek érintkező kettőscsillagok. Ez nagyjából a B színképosztálynak felel meg, tehát kék érintkező kettőscsillagokat nem találtak a mintában.
A vizsgált rendszerek abszolút fényessége az átlaghőmérséklet függvényében. Jól látható űr jelentkezik a vízszintes tengely 4,22 és 4,0 közötti értékeire, ami kb. 10 ezer és 16 ezer K-nek felel meg.
Több lehetőség megvizsgálása után a fenti kutatócsoport arra jutott, hogy nem az észlelések hiányossága, vagy egyéb statisztikai kiválasztási effektus az oka annak, hogy az ilyen érintkező kettősök hiányoznak a szakirodalomból, hanem ténylegesen nincsenek, vagy csak nagyon kis számban léteznek közepesen forró kontakt kettőscsillagok.
A kutatócsoport számítógépekkel modellezte több szoros kettőscsillag fejlődését a kialakulástól egészen a fősorozat végéig, illetve addig, amíg érintkezővé nem vált a rendszer. Arra jutottak, hogy számos olyan kezdeti feltételt (a két csillag tömege, fémessége és a kezdeti pályaperiódus) lehet találni, amelyekből a kettőscsillag kék érintkező kettőssé válik idővel. Ha tehát ilyen rendszerek elméletileg kialakulhatnak, akkor miért nem látjuk őket?
A kérdés nyitott maradt. Elképzelhető, hogy valamiért a szükséges pályaperiódusokkal nem alakulnak ki a csillagközi anyagból ilyen kettősök, esetleg az érintkező kettősök belső fizikájában van olyan ma még nem értett részlet, ami megakadályozza, hogy ilyen kettőst megpillantsunk.
A fenti eredményeket taglaló cikk az Astronomische Nachrichten c. folyóiratban jelent meg (2007, AN 328. kötet, 821-824. oldal).