Az NGC 40 a Cepheus csillagképben, 3000 fényév távolságban lévő fiatal planetáris köd. Joel Kastner (Rochester Institute of Technology) és Rodolpho Montez (University of Rochester) a Chandra röntgenteleszkóppal vizsgálták az objektumot. A ködösség anyagának nagyobb részét a központi fehér törpe közel 50 ezer fokos hőmérsékletre hevíti. A néhány kiválasztott szűk hullámhossz-tartományban végzett mérések alapján a köd legforróbb részei egymillió foknál is melegebbek. A centrumban elhelyezkedő fehér törpéről közel 900 km/s sebességgel kiáramló anyag a korábban kidobott gázzal ütközve forrósítja fel azt és hozza létre az extrém forró régiókat. Az ilyen forró zónák csak a planetáris-ködök fejlődésének kezdetén jellemzők, később már a fehér törpe elektromágneses sugárzásának fűtőhatása a domináns, és az nem képes ilyen forró régiókat létrehozni.
Az NGC 40 a rönthgen tartományban a Chandra felvételén (balra) és a látható tartományban (NOAO) a röntgenképpel együtt (jobbra) (NASA/CXC/RIT/J.Kastner & R.Montez.; NSF/AURA/NOAO/WIYN nyomán)
A mellékelt felvételen balra az erős röntgensugárzó forró régiók, jobbra az optikai tartományban megörökített alacsonyabb hőmérsékletű részei láthatók a ködnek (NASA/CXC/RIT/Kastner és Montez valamint NSF/AURA/NOAO/WIYN nyomán). A szakemberek korábbi megfigyelésekkel több planetáris-ködnél kimutatták, hogy a röntgen- és infravörös sugárzás maximuma térben közelítőleg átfedi egymást. Ez a fentiekhez hasonló régiókból származhat, ahol a köd fejlődésének kezdeti fázisában rendkívül forró a por. A becslések alapján a Tejútrendszerben évente közel egy új planetáris köd keletkezik, ezek összességben átlagosan egy naptömegnyi anyagot juttatnak vissza a csillagközi térbe.
Forrás: Chandra PR 2005.06.06.