Pillantás egy évmilliók óta működő “csillaggyár” belsejébe

2279

A W51 néven ismert köd galaxisunk, a Tejútrendszer egyik legaktívabb csillagkeletkezési régiója. A NASA Spitzer infravörös űrtávcsövének festői felvételén gyönyörködhetünk az 1958-ban rádiótávcsővel felfedezett képződmény részleteiben.

A W51, galaxisunk egyik legnagyobb csillagkeletkezési régiója a Spitzer-űrtávcső infravörös felvételén. Forrás: NASA JPL.

A mintegy 350 fényév átmérőjű W51 közel 17 ezer fényévre található a Földtől, az Aquila (Sas) csillagkép irányában. A köd a fény látható optikai hullámhossz-tartományában dolgozó távcsövek számára szinte észrevehetetlen, mivel a Föld és a W51 között húzódó sűrű csillagközi anyag teljesen eltakarja előlünk. A fény hosszabb hullámai, az infravörös és rádiósugarak azonban szinte zavartalanul képesek áthaladni ezeken az akadályokon. Ennek köszönhetően a Spitzer-űrtávcsővel szemlélve a W51 lenyűgöző látványt nyújt. A köd teljes infravörös sugárzása húszmilliószor erősebb a Napénál.

Ha látnánk szabad szemmel, ez a sűrű gáz- és porcsomó akkorának tűnne az égen, mint a telehold. Az Orion-köd, egy másik jól ismert csillagkeletkezési régió, sok amatőrcsillagász kedvenc célpontja szintén nagyjából egy teleholdnyi területet foglal el az égbolton. Ám a W51 jóval távolabb van tőlünk, mint az Orion-köd, következésképp jóval nagyobb is nála, abszolút fényessége pedig 75-szöröse az Orion-ködének. Míg az Orion-ködben négy O-típusú csillagot ismerünk – ezek a világegyetem legnagyobb tömegű csillagai – addig a W51-ben több mint 30 ilyen égitest található.

Az ilyen „csillaggyárak” évmilliókon át működhetnek. A W51-ről készült felvétel jobb oldalán látható üreges régió idősebb, amit az jelez, hogy az itt korábban megszületett, a Napnál legalább tízszer nagyobb tömegű forró óriáscsillagok szele ezt a térrészt már tisztára seperte. Amikor ezek a csillagok életük végén szupernóvákként majd megsemmisülnek, azzal környezetüket még jobban meg fogják tisztítani a gáz- és poranyagtól. Balra, köd fiatalabbik oldalán a születőben lévő csillagok még épphogy csak elkezdték megtisztítani környezetüket a csillagközi anyagtól. Ezek körül a fiatal csillagok körül kialakulóban lévő buborékokat láthatunk a fényképen.

Ezt a felvételt a Spitzer-űrtávcső egyik nagy programja keretében készítették, melynek során a Tejútrendszer nagy léptékű szerkezetét vizsgálják. Meglepő módon ez éppen azért nem egyszerű feladat, mert a Földünk a galaxis belsejében helyezkedik el. A Galactic Legacy Infrared Mid-Plane Survey Extraordinaire (GLIMPSE) nevű infravörös égboltfelmérő program fő célja mellett számos érdekes Tejútrendszerbeli különlegességről szolgáltatott értékes adatokat, köztük ezt a felvételt a W51 csillagkeletkezési régióról, ami a látható fényben működő obszervatóriumok számára hozzáférhetetlen.

„A Spitzer-űrtávcső GLIMPSE programjának látványos felvételei – sok más távcső kiegészítő méréseivel együtt – betekintést nyújt a Tejútrendszer nagy tömegű csillagainak születésébe, valamint megmutatja, hogy ezt követően a csillagok erőteljes szele és sugárzása miként hat kölcsön a visszamaradó csillagközi anyaggal” – mondja el Breanna Binder, a pomonai Kalifornia Állami Műszaki Egyetem kutatója, a nagy tömegű csillagok fejlődésének szakértője. – „Más galaxisokban messze nem tudjuk olyan részletességgel vizsgálni a csillagkeletkezési régiókat, mint a sajátunkban. Ezért a W51-hez hasonló objektumok tanulmányozása rendkívül fontos a tudásunk bővítése szempontjából. Ebből aztán a környező galaxisokban végbemenő csillagkeletkezési folyamatokra is következtethetünk.”

Forrás: NASA JPL

Hozzászólás

hozzászólás