Az első Földhöz hasonló, lakható exobolygó

1459

Egy svájci, francia és portugál csillagászokból álló kutatócsoport az ESO (European Southern Observatory) Chilében, La Silla-n működő 3,6 méteres távcsövével felfedezte a Föld nagytestvérét, az eddigi legkisebb méretű exobolygót.

A rajzoló elképzelése a Gliese 581 katalógusjelű vörös törpe második, Földhöz hasonló bolygójáról, amely az elképzelések szerint kőzetbolygó, de az is lehet, hogy az egész felszínét víz borítja.

Az új planéta mérete körülbelül másfélszerese a Földének, tömege pedig ötször nagyobb anyabolygónkénál, s a Libra (Mérleg) csillagképben található Gliese 581 katalógusjelű vörös törpe körül kering. Az új égitest a Gliese 581c jelölést kapta, utalva arra, hogy a rendszerben ez a második bolygó, ugyanis korábban már felfedeztek a törpe körül egy Neptunusz tömegű kísérőt, ami 5,4 nap alatt kerüli meg a csillagot. Emellett a kutatók bizonyítékokkal rendelkeznek arról is, hogy 84 napos periódussal még egy körülbelül 8 földtömegnyi kísérő is keringhet a Gliese 581 körül.

A Gliese 581c pályamérete 14-szer kisebb, mint a Földé, s mindössze 13 nap alatt tesz meg egy fordulatot a napja körül. A tőlünk 20,5 fényévnyire található vörös törpe tömege a Napénak csak harmada, hidegebb is nála, ennek megfelelően az össz energiakibocsátása, a luminozitása is sokkal kisebb, így az új kísérő még ilyen közeli pályán is a csillag ún. lakható zónájában kering. Ez az a zóna egy csillag körül, amelyben a fizikai feltételek megfelelőek lehetnek a folyékony víz stabil jelenlétéhez, így az élet esetleges kialakulásához. A kutatók becslése szerint a Gliese 581c felszíni hőmérséklete 0 és 40 Celsius-fok közötti, így – a méretét is figyelembe véve – valóban alkalmas lehet arra, hogy a felszínén folyékony halmazállapotú víz létezhessen.

A csillagászcsoport az exobolygókutatás eddigi legeredményesebb eljárását, a központi csillag radiálissebesség-változásának mérésén alapuló módszert használta a 3,6 méteres távcsőre szerelt HARPS (High Accuracy Radial Velocity for Planetary Searcher) spektrográffal. Ez a műszer 1 m/s (3,6 km/h) pontosságú sebességmérésre képes, a Gliese 581c esetében 2-3 m/s nagyságú változásokat mértek vele, ami mindössze egy siető ember sebességének felel meg! Ilyen kicsiny változások kimutatására a legtöbb ma használatos színképelemző eszköz a jelhez adódó zaj miatt nem alkalmas. A HARPS képességeit jól érzékelteti, hogy az eddig ismert 13 darab, 20 földtömegnél kisebb exobolygó közül 11-et ezzel fedeztek fel. A módszerrel meghatározhatók az egyébként láthatatlan kísérő pályájának főbb paraméterei (leginkább a keringési ideje és a csillagtól való távolsága), illetve alsó határ adható a tömegére is.

A Gliese 581 radiálissebesség-görbéi a rendszer három bolygójára a másik két kísérő hatásának levonása után. A felső panel a 15 földtömegű, 5 napos keringési idejű, korábban is ismert bolygóra vonatkozik, a középső panel a most felfedezett, lakható zónában keringő kísérőé, míg az alsó panel egy további, 8 földtömegnyi, 84 napos keringési idejű bolygó létét mutatja.

A kutatók szerint a sokkal kisebb energiakibocsátásuk miatt a vörös törpék lakhatósági zónája jóval közelebb van a csillaghoz, mint a Napnál, így esetükben a radiális sebesség mérésével könnyebb a folyékony víz hordozására is alkalmas kistömegű bolygókat keresni. Hőmérséklete és viszonylagos közelsége miatt a Gliese 581c is fontos célpontja lehet a közeljövő Földön kívüli élet kutatását célzó űrmisszióinak.

Forrás:  ESO 22/07 – Science Release

Hozzászólás

hozzászólás