A tőlünk mintegy 40 fényévnyire, az Andromeda csillagképben szabad
szemmel is látható υ (üpszilon) Andromedae csillag körül 1996-ban fedeztek fel egy
három bolygóból álló rendszert. Két bolygó viszonylag
távolabbi, legbelső bolygója azonban hatszor közelebb kering csillagához, mint a Naphoz a legközelebbi bolygó, a Merkúr. Ennek
megfelelően az υ (üpszilon) And b jelzést kapott gázóriás a
forró Jupiter típusú objektumok közé tartozik. Keringése rendkívül
gyors: egy év mindössze 4,6 földi napig tart.
Ezt
a bolygót
vizsgálta meg alaposabban Dr Joe Harrington (University of Central
Florida, Orlando) és kutatócsoportja a NASA infravörös tartományban
működő Spitzer űrtávcsövével. A mérések 5 napon, azaz egy csillag
körüli keringésen keresztül történtek, amivel a bolygó
pályájának öt különböző pontját sikerült felmérni. A bolygó keringése
során a Földről nézve nem tűnik el csillaga mögött, ami lehetőséget
adott arra, hogy az infravörös tartományban kibocsátott hősugárzás
mennyiségét folyamatosan nyomon követhessék a csillagászok. Az adatok a
megfigyelt tartományban szabályos halványodást és fényesedést mutattak,
amit úgy lehet értelmezni, hogy a bolygó nappali oldalán egy hatalmas
forró folt figyelhető meg. Tengely körüli forgási ideje ugyan nem
ismert, égimechanikai megfontolások alapján azonban várható, hogy
keringése kötött, azaz mindig ugyanazt az
oldalát fordítja csillaga felé.
Fent:
Az υ And b bolygó infravörös fénygörbéje. Jól látható a
nappai és az éjszakai oldal közötti jelentős különbség. Lent:
az υ
And körül egy hipotetikus Jupiter elméleti görbéje. Jól látszik, hogy
egyenletes hőmérséklet-eloszlás mellett nem változna az infravörös
sugárzás. (Forrás: NASA)
A
gyakorlatilag egyenletes hőmérséklet-eloszlású Jupiterrel ellentétben
az υ And b bolygón óriási különbségeket sikerült észlelni a nappali és
az éjszakai
félgömb között. Míg a megvilágított oldal 1400-1650 ºC, addig a
sötét oldal mindössze mínusz 20-230 ºC hőmérsékletű. Ha a
bolygón az éjszakai oldalról átlépnénk a nappali félgömbre, a
határvonal átlépése olyan különbséget jelentene, mintha hirtelen egy
működő vulkánba cseppentünk volna. A jelenség magyarázata, hogy az
atmoszféra gázanyaga a nappali oldalon ugyan elnyeli az intenzív
sugárzást, de szinte azonnal vissza is sugározza azt. Így az áramló gáz
igen gyorsan visszahűl, még mielőtt elérné a sötét oldalt, azaz nem
képes jelentős hőszállításra az éjszakai félgömbre.
Fantáziakép az υ Andromedae b bolygóról (Forrás: NASA)
Ezzel
a megfigyeléssel első ízben sikerült egy exobolygó általános
tulajdonságainál, mint például az átmérőnél és tömegnél részletesebb
információt kinyerni. Az eredményeket a Science október 27-i száma közli le.
Forrás: NASA, 2006.10.12.
Linkajánló: Animáció az υ Andromedae b bolygó keringéséről
