A közép- és késői színképtípusú törpecsillagok környezetét megfelelő terepnek tekintik az élet kialakulásához alkalmas bolygók számára. Ezek a csillagok azonban gyakran fokozott csillagaktivitást mutatnak, amit figyelembe kell venni a potenciálisan lakható bolygórendszerek keresésekor.
Ennek vizsgálatára magyar kutatók két nagy csillagmintát használva azt vizsgálták, milyen rádiótulajdonságai vannak ezeknek az objektumoknak. A két, egyenként mintegy tizenötezer csillagot és barna törpét tartalmazó minta koordinátáit összevetették a Very Large Array Sky Survey (VLASS) három különböző időszakban a rádiótartományban elvégzett méréseivel. A minták összevetését a VLASS felmérés során készült rádiótérképek felhasználásával végezték el, korrigálva a csillagok mozgásából eredő pozícióváltozásokra. A barna törpe jelöltek között nem találtak az objektumhoz köthető rádiósugárzást az előre definiált keresési sugáron, vagyis 1,4 ívmásodperc távolságon belül, míg az aktív, flerező csillagminta esetében 55 esett egybe nagy bizonyossággal rádióforrásokkal. Ezek közül hét csillag esetében további információ is rendelkezésre állt, minthogy ezek esetében a ,,bolygóvadász” Transiting Exoplanet Survey Satellite (TESS) űrtávcső a rádiómérések időpontjával átfedésben végezte a látható tartományban monitorozó méréssorozatát.
Összevetve az 55 flerező csillag rádiósugárzását a röntgentartományú sugárzásukkal, flerezési rátájukkal, forgási periódusukkal és korukkal, számos összefüggést mutattak ki a csillagparaméterek között. A tanulmány felfedte, hogy szoros összefüggés van a rádiótartományban meghatározott teljesítmények, a csillagok felszíni gravitációja, sugara és tömege között. Meglepő módon a látható tartományú aktivitást jelző flerek gyakorisága és a rádiótartományú változékonyság nincs szoros kapcsolatban a vizsgált mintában. A vizsgált csillagok követik a Güdel‒Benz-összefüggést, vagyis a rádió- és röntgentartományú teljesítményeik szoros kapcsolatban állnak, ami a kétféle emisszió közös eredetére utal, valamint arra, hogy a rádiósugárzás eredete nem termális, vagyis gyorsan mozgó részecskék mozgásából származik, ún. giroszinkrotron vagy ciklotron folyamatokból.
A tanulmány azt az eredményt hozta, hogy a rádióban detektálható, látható tartományú flereket mutató csillagok három kategóriába sorolhatók: a Hayashi-pálya végén lévő nagyon fiatal csillagok, a fősorozatot éppen elhagyó csillagok, valamint kisebb számban fősorozati csillagok. A fiatal csillagok valószínűleg magasabb aktivitási szintjük miatt detektálhatók, míg a szubóriás és a fősorozati csillagok a hidegebb társaikhoz viszonyítva eredendően nagyobb energiakibocsátásuk miatt láthatók a rádióban. A mintában található csillagok túlnyomórészt egy fiatal csillagpopulációhoz tartoznak, minthogy becsült koruk kevesebb mint százötven millió év.
A TESS által a rádióészlelésekkel egy időben végzett monitorozó méréseket elemezve megállapítható volt, hogy a vizsgált hét csillag fénygörbéin megjelenő flerek nem mutatnak szigorú összefüggést a rádiótartományban kibocsátott sugárzás mértékével és változásával, azonban a kapcsolat nem zárható ki egyértelműen. Ezeknél a csillagoknál a rádiósugárzás hátterében különböző folyamatok állnak, beleérve a csillagflereket, a korona felfűtését és a fiatal csillagokra történő akkréciót, vagyis anyagbehullást.
A kutatást NKFIH támogatta (Élvonal KKP 143986). A szerzők hálásak a HUN-REN Cloud használatának lehetőségéért a ,,Looking for stellar CMEs on different wavelengths” projekt keretében.
Forrás: Perger K., Seli B., Vida K.: Radio emission from flaring stars and brown dwarfs
A tanulmányt az Astronomy and Astrophysics folyóirat fogadta el közlésre (https://doi.org/10.1051/0004-6361/202555032)
Kapcsolódó cikk: Flerek sokasága hoz rossz híreket a Proxima kőzetbolygójának
