A központi csillag valaha egy Nap-szerű égitest volt, fejlődése során anyaga egy részét ledobta magáról, majd fehér törpe állapotba került. Kísérője a csillagokhoz hasonló módon születhetett, tömege (6-9 jupitertömeg) viszont nem volt elég nagy ahhoz, hogy magjában beinduljanak a termonukleáris folyamatok. A rendszer tőlünk mintegy 63 fényévre található, a két égitest körülbelül 2500 csillagászati egységre van egymástól.
Mivel a Földhöz hasonló hőmérsékletű testek az infravörös tartományban sugároznak a legintenzívebben, a kutatók ebben a tartományban vizsgáltak több mint 600 közeli csillagot a NASA Spitzer űrtávcsövének segítségével. Néhány év különbséggel készített képeket hasonlítottak össze, és olyan objektumokat kerestek, amelyek együtt mozognak a vizsgált csillaggal. Így találtak rá egy 2004-es és egy 2009-es felvétel összehasonlítása során a hőmérséklet-rekorder égitestre. Ez a módszer hasonló a Plútó felfedezésekor alkalmazotthoz, bár az természetesen a látható fény tartományában készített felvételek segítségével történt.
Animáció a Spitzer-űrtávcső 2004-ben és 2009-ben készített képeiből. A felvételeken jól látszik a WD 0806-661 jelű fehér törpe és kísérője, a valaha lefotózott leghidegebb, Naprendszeren kívüli égitest elmozdulása (K. Luhmann, Penn State University).
Fantáziakép a WD 0806-661 B jelű barna törpéről, mely egy fehér törpecsillag körül kering, attól mintegy 2500 Nap-Föld távolságnyira (NASA Goddard Space Flight Center/F. Reddy).
Luhman és kollégái ez év tavaszán számoltak be először az általuk talált barna törpéről, mostanra pedig kiderült, hogy tényleg az eddig felfedezett leghidegebb kísérőről van szó. A részletekről az Astrophysical Journal egy későbbi számában lehet majd olvasni.
Forrás: Penn State Science, 2011.10.19.