Gigászi kettőscsillagok a Carina-köd belsejében

566

A J. Maiz-Apellaniz (Instituto de Astrofísica de Andalucía, Spanyolország) által vezetett nemzetközi kutatócsoport a Hubble Űrtávcső segítségével vizsgálta az egyik legszebb és legismertebb csillagközi gázfelhőt, a Carina-ködöt. Ez a híres csillagkeletkezési terület több, főként fiatal óriáscsillagokból álló nyílthalmaznak ad otthont, s itt található a Tejútrendszer egyik legnagyobb tömegű csillaga, az η (éta) Carinae is (mely a XIX. század közepén erőteljes kitörést produkált, s egy ideig az égbolt második legfényesebb csillagaként ragyogott).

A spanyol tudós és munkatársainak elsődleges célpontja a Trümpler 16 jelű nyílthalmaz két legfényesebb tagja, a WR 25, ill. a Tr16-244 nevű fiatal óriáscsillag volt. A csillagkeletkezési régiókban lévő forró, nagytömegű csillagok – melyek közé az említett két objektum is tartozik – a modern asztrofizika egyik kiemelt kutatási területét jelentik. Ezek az égitestek – erős csillagszelük és intenzív ultraibolya sugárzásuk révén – aktív szerepet játszanak a környezetükben lévő molekulafelhők fizikai tulajdonságainak (sűrűség, hőmérséklet, ionizáltság foka) kialakításában, s így a további csillagok és esetleges bolygórendszerek keletkezési folyamataiban is.


A Trümpler 16 jelű halmaz részlete a HST felvételén. A WR 25 a kép közepén lévő fényes csillag; közvetlenül mellette, kb. 10 óra irányába látható a Tr16-244. A kép bal oldalán lévő, fényes égitest egy előtércsillag (NASA/ESA/J. Maiz-Apellaniz). A teljes kép itt tekinthető meg.

A HST új felvételén minden eddiginél részletesebben sikerült megfigyelni a Trümpler 16 csillagainak környezetükre gyakorolt hatását, s a megfelelő felbontás birtokában az is vizsgálhatóvá vált, vajon rendelkeznek-e társcsillagokkal a halmaz legfényesebb tagjai. A molekulafelhőkbe ágyazott, fiatal csillaghalmazok általában fényes csillagokból álló, sűrű társulások, melyekben elég nehéz az egyes égitesteket egyedileg is vizsgálni, így pl. kísérőket kimutatni. Ugyanakkor éppen a cikk elején említett η Carinae-ről, valamint a Maiz-Apellaniz csoportja által is megfigyelt WR 25-ről derült ki néhány éve, hogy valójában kettőscsillagok. Utóbbi rendszer a vizsgálatok szerint egy kb. 50 naptömegű Wolf-Rayet csillagból (azaz egy nagyon intenzív anyagledobódást produkáló, fiatal égitestből) és egy kb. 25 naptömegű óriáscsillagból áll, melyek nagyjából 208 nap alatt kerülik meg egymást.

A spanyol, amerikai, chilei és argentin szakemberekből álló gárda a WR 25 körül nem talált újabb kísérő égitestet, ugyanakkor a Tr16-244-ről kiderült, hogy valójában hármas csillagrendszer! Az egyik komponens igen közel kering az eddig is ismert, fényes óriáscsillaghoz, míg a harmadik tag jóval távolabb található: az első becslések szerint több ezer év alatt kerüli meg a szoros kettőst.


A Tr16-244 rendszer szoros kettőst alkotó tagjai a HST ACS (Advanced Camera for Surveys) kamerájának képén (NASA/ESA/J. Maiz-Apellaniz).

A kutatócsoport az értékes eredményeket hozó projekt után egy jóval grandiózusabb terv megvalósítására készül. Céljuk, hogy egy átfogó,  űrtávcsövek és földi nagytávcsövek mérésein alapuló katalógust készítsenek Galaxisunk összes, látható tartományban megfigyelhető, nagytömegű csillagáról.

Forrás: ScienceDaily.com, 2008.11.26.

Kapcsolódó cikkek:

Hozzászólás

hozzászólás