Magyar csillagászok újszerű fotometriai módszerrel mutatták ki egy pulzáló változócsillag kettősségét

2832

Az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet, a Szegedi Tudományegyetem és az SZTE Bajai Obszervatóriuma munkatársainak részvételével egy nemzetközi kutatócsoport egy 11,2 magnitúdó fényességű ún. hibrid δ Sct/γ Dor típusú pulzáló változócsillagot vizsgált, és megállapította, hogy az egy kettős rendszer tagja.

A hibrid δ Sct/γ Dor pulzáló csillagok A vagy F színképtípusú fősorozati csillagok. Elnevezésüket onnan kapták, hogy egyszerre mutatnak két fajta, nemradiális módusú pulzációt: δ Scuti típusú p-módust 0,008 és 0,42, valamint γ Dor típusú g-módust 0,3 és 3 nap közötti periódussal.

A Derekas Aliz (ELTE GAO) és munkatársai által tanulmányozott KIC 5709664 katalógusszámú csillagot a Kepler-űrtávcső mérte 4 éven keresztül. A fotometriai elemzés során a pulzációból – az ún. frekvenciamodulációs módszerrel – kimutatták, hogy a csillag kettős rendszer tagja. A frekvenciaspektrumból négy csúcsot sikerült azonosítani, amelyeknek a kettősségre utaló oldalcsúcsai voltak. Az alkalmazott módszer lehetővé tette a kettős rendszer pályaelemeinek meghatározását is.

Felső panel: A csillag Kepler-űrtávcső adatai alapján felvett fénygörbéjének 7 nap hosszúságú szakasza. Alsó panel: A fénygörbe 1 nap hosszúságú szakasza. A fekete vonal a 30 perces mintavételezésű (long cadence), míg a vörös vonal az 1 perces mintavételezésű (short cadence) adatokat mutatja (Derekas és mtsai, 2018).

A csoport tagjai spektroszkópiai méréseket is végeztek, hogy egyértelműen igazolhassák a kettősséget. Összesen 16 közepes és nagy felbontású spektrumot sikerült rögzíteni az objektumról európai és tengerentúli, 1-4 méteres távcsövekkel, de az APOGEE infravörös spektroszkópiai égfelmérő program adatait felhasználva pontos csillagparaméterek is rendelkezésre álltak. A spektrumok alapján bebizonyosodott, hogy a KIC 5709664 valóban egy kettős rendszer tagja, így a kutatók minden kétséget kizárólag igazolták a fotometriai módszer helyességét. Mindkét komponens radiálissebesség-görbéjét megillesztették, és az ebből kapott pályaelemeket összevetették a fotometriai módszerből kapottakkal, a két eredmény pedig jó egyezést mutatott.

A vörös és a fekete pontok a kettős komponenseinek színképekből meghatározott radiális sebességei a fotometriai fázis függvényében, a vonalak pedig az illesztett radiálissebesség-görbék (Derekas és mtsai, 2018)

Derekas és kollégái a komponensek minimális tömegét is meghatározták, amelyekre 1,56 és 1,07 naptömeget kaptak. Az eredmények azt mutatják, hogy a hibrid pulzáló csillag a kettős rendszer nagyobb tömegű főkomponense.

A kutatás eredményeit részletező szakcikk a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society c. folyóiratban fog megjelenni.

A kutatás az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-17-4 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült.

Hozzászólás

hozzászólás