Részletes felvétel készült egy vámpírcsillag lakomájáról

363

A kutatás vezetője, Nicolas Blind (IPAG, Grenoble) szerint az ESO VLTI – mind a négy 1,8 méteres AT (Auxiliary Telescope) egységet hadrendbe állító – interferometriai mérései alapján rekonstruált képek olyan élesek és részletesek, hogy nem csak a két csillag keringését lehet látni a belőlük készült animáción, de a nagyobbik méretét is meg lehet határozni. Az SS Leporis komponenseinek keringési periódusa 260 nap, szeparációjuk kicsit meghaladja a Nap-Föld távolságot, a nagyobb és hűvösebb tag mérete pedig a szeparációnak körülbelül negyede, azaz nagyjából a Merkúr pályaméretének felel meg. A kis távolság miatt a forró komponens a nagyobb kísérő tömegének már nagyjából a felét elszívta. Henri Boffin (ESO) szerint a kettős különös természete, az anyagátadási folyamat már korábban is ismert volt, most azonban kiderült, hogy a tömegtranszfer módja jelentősen különbözik a modellek által előrejelzettől: a vámpírcsillag "harapása", bár hatékony, de gyengéd.

Az ESO VLTI mérései alapján rekonstruált képek az SS Leporis kettőscsillagról, melynek egyik komponense egy vörös óriás, a másik pedig egy forró csillag, ami folyamatosan anyagot szív el a kísérőjétől, de az új eredmények alapján másképpen, mint ahogyan azt a sztenderd modellek állítják. A színek nem valódiak, csupán a csillagok hőmérsékletét érzékeltetik.
[ESO/PIONIER/IPAG]

Az új észlelések alapján előállított kép eléggé éles ahhoz, hogy megállapítható legyen, az óriáscsillag kisebb, mint ahogyan azt eddig gondolták. Emiatt viszont sokkal nehezebben magyarázható a vörös óriásról a kísérő irányába történő anyagvesztés az akkréciós koronggal operáló modell segítségével. A kutatók most azt gondolják, a folyamat a direkt tömegáramlás helyett úgy megy végbe, hogy a vörös óriásról csillagszél formájában kiáramló anyagot gyűjti be a forróbb komponens.

Az észleléseket a VLT Interferométer új, PIONIER műszerével végezték. A négy AT távcsőből összeálló "virtuális teleszkóp" felbontása egy teoretikus 130 méteresének felel meg. (A legnagyobb optikai teleszkóp jelenleg a 10,4 méteres GTC a Kanári-szigeteken, de a még csak tervezési fázisban lévő E-ELT is "csak" 42 méteres lesz.) Ez körülbelül 1 milliívmásodperc, ami 50-szer jobb mint a Hubble Űrteleszkóp felbontása, a Földről nézve ekkora lenne egy, a Hold felszínén álló asztronauta látszó szögátmérője.

Az eredményeket részletező szakcikk az Astronomy & Astrophysics c. folyóiratban fog megjelenni.

Forrás:

Hozzászólás

hozzászólás