Szökevény ekézi a csillagközi port

628

A szóban forgó objektum, melynek környezetéről a NASA WISE (Wide-field Infrared Survey Explorer) infravörös műholdja készített felvételt, az ismert, tőlünk 460 fényévre található ζ Ophiuchi. A forró kék szuperóriás csillag tömege a Napénak körülbelül 20-szorosa, luminozitása pedig mintegy 65000-szeresen haladja meg központi égitestünkét. Az elképzelések szerint valaha egy még nálánál is nehezebb csillaggal alkotott kettős rendszert, de annak szupernóva-robbanása golyóként lőtte ki a ζ Ophiuchi-t korábbi pozíciójából, ahonnan még jelenleg is 24 km/s-os sebességgel távolodik. Nagy tömege azonban neki sem engedélyez hosszú pályafutást: jelenleg a felénél járhat a mindössze 8 millió évre becsült élettartamának, amit szintén egy grandiózus robbanással fog befejezni.

A középen látható fényes csillag a ζ Oph. A vörös színű terület a csillag ultraibolya sugárzása, a sárga ív pedig a lökéshullám által felmelegített por. A kék és a cián a 3,6 és 4,2 mikronos sugárzást kódolja, ami főként a csillagoktól származik, míg a zöld és a vörös a 12 és 22 mikronos infravörös sugárzást, amit főleg a por bocsát ki.

[NASA/JPL-Caltech/UCLA]

A csillag intenzív ultraibolya sugárzása a környezetében felmelegíti a port és a gázt, ezért az fényesebben ragyog az infravörös tartományban, mint a tőle távolabbi területek. A ζ Ophiuchi gyors mozgása és intenzív csillagszele azonban egyéb hatást is gyakorol a környező csillagközi gázra és porra, melynek eredményeként a mozgás irányában feltorlódik az anyag és kirajzolódik az ún. fejhullám, egy mozgó csónak által a vízben keltett hullámmintázathoz hasonlóan. A lökéshullámban az anyag annyira összesűrűsödik, hogy az infravörös sugárzása jóval erősebb, mint az ultraibolya sugárzás által fűtött tágabb környezetnek, ezért felvételen egy ragyogó ívként jelenik meg. Ez az ív az optikai tartományban azonban egyáltalán nem figyelhető meg.

Forrás:

Hozzászólás

hozzászólás