Kilenc évvel az általuk rendezett első verseny után 2025-ben ismét India adott otthont a Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpia (International Olympiad on Astronomy and Astrophysics, IOAA) eseményeinek az ország legnagyobb városainak egyikében, Mumbaiban. A versengésen a magyar csapat eddigi legjobb eredményét érte el: Bartucz Eszter Bianka és Zádori Gellért bronz-, Elekes Panni ezüst-, Elekes Dorottya és Dobák Bálint pedig aranyérmet szerzett, míg Elekes Dorottya a legjobb női versenyző díját is elnyerte.
Az olimpiára az előzetes terveknek megfelelően 9 fős magyar küldöttség utazott, a 2024/2025-ös Athletica Galactica Kárpát-medencei Középiskolai Csillagászati és Asztrofizikai Verseny (AG) döntősei közül a keretbe meghívott diákok közül a felkészítési folyamat végén kiválasztott öt versenyző, Bartucz Eszter Bianka (Budapest V. Kerületi Eötvös József Gimnázium, 12. évf.), Dobák Bálint (Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános iskola és Gimnázium, 12. évf.), Elekes Dorottya (Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium, 12. évf.), Elekes Panni (Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium, 10. évf.) és Zádori Gellért (Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium, 11. évf.), illetve négy felnőtt kísérő, Rózsahegyi Márton (HUN-REN CSFK, projektmenedzser) és Takács Dóra (Genfi Egyetem, asztrofizika szakos MSc-hallgató) megfigyelők, valamint Dr. Kovács József (ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium, tudományos főmunkatárs) és Varga Vázsony (Genfi Egyetem, asztrofizika szakos MSc-hallgató) csapatvezetők. A küldöttséget látogatóként (az IOAA hivatalos megnevezésével visitor) kísérték Dr. Kiss László (HUN-REN CSFK, főigazgató) és Szabó Norton Olivér (HUN-REN CSFK KTM CSI demonstrátor, ELTE csillagász szakos MSc-hallgató). Ők naponta 15-20 perces híradóval jelentkeztek Kiss László csillagászati YouTube-csatornáján, amelyben beszámoltak a napi eseményekről, hogy ezzel is népszerűsítsék a diákolimpiai mozgalmat.
Indiába nyugat felé is elindulhattunk volna, hogy a tavalyi úthoz hasonlóan a British Airways légitársasággal repüljünk Londonba, majd onnan Mumbaiba. A szervezés azonban a keleti irányú megközelítést választotta: az Emirates légitársaságnak van közvetlen járata Budapestről Dubajba, amellyel 2025. augusztus 10-én késő délután az Egyesült Arab Emírségek legnépesebb városába ‒ pontosabban annak hatalmas repülőterére ‒ indultunk. Az utazás a tavalyihoz hasonlóan kezdődött, azaz a gép körülbelül egyórás késéssel érkezett Dubajból, így az indulása is másfél órát csúszott a menetrendhez képest, ez azonban a csatlakozásnál most nem okozott olyan problémát, mint tavaly Londonban. Az Emirates Boeing 777-300ER óriásgépekkel teljesíti a Budapest‒Dubaj járatot, így a 17-18 éves fiataloknak valószínűleg nagy élmény volt a négyezer kilométeres, hatórás út, főleg ha ez volt az első repülésük. (Jelen sorok írója 1993-as első repülőútjakor már néhány évvel idősebb volt, viszont rögtön egy Boeing 747-es Jumbo jutott neki, amellyel Frankfurtból Chile fővárosába, Santiagóba repült.) Néhány órás várakozás után szintén egy B777-es géppel helyi idő szerint hajnali négykor indultunk tovább Mumbaiba, ahova az Arab-tenger északi medencéjét átszelő közel négyórás repülés után helyi idő szerint reggel nyolckor érkeztünk meg. Érdekesség, hogy India területe két időzónába esik, az UTC+5 és az UTC+6 zónákba, de az ország területén egységesen öt és fél órával előzik a greenwichi időt.
A megérkezés után a versenyzőket és a felnőtt kísérőket is azonnal a szálláshelyükre szállították a szervezők. Az olimpiákon a verseny ideje alatt a diákok és csapatvezetőik különböző helyszíneken laknak és dolgoznak, egymással közben nem találkozhatnak, sőt a diákoktól mindenféle kommunikációs eszközt is el kell vennünk erre az időre, így teljesen magukra, illetve a szervezőkre vannak utalva. Az indiaiak esetenként túlzó szabálykövetésére jellemző, hogy egyik versenyzőnknek még azt a fényképezőgépét is le kellett adnia, amelyik WiFi hotspotként is üzemelhetett volna a telefonos képletöltés támogatására. Tehát kommunikálni semmiképpen nem lehetett volna a segítségével, de a szabály az szabály… A szervezők a csapatvezetőket és a diákokat is ötcsillagos szállodákban helyezték el, előbbi a város központjának közelében, utóbbi annak északi részén helyezkedett el.
Az ünnepélyes megnyitóra 2025. augusztus 12-én délután négy órakor került sor a Jio World Convention Centre-ben, ahol a számos köszöntőbeszéd és a kulturális műsor mellett a küldöttségek egymás után felvonultak a színpadra, hogy röviden bemutathassák őket a többieknek. Az olimpián 63 ország 288 versenyzője indult, így ez volt az eddigi legnagyobb létszámú olimpia. A megnyitón és az azt követő vacsorán találkozhattunk utoljára a diákjainkkal a versengés kezdete előtt. Ekkor még viszonylag jó idő volt, a következő tíz napban viszont gyakorlatilag végig szakadt az eső, de szó szerint, hiszen ez az időszak Indiában a monszun ideje. Volt olyan nap, amikor 110 mm csapadék hullott, ami még ottani viszonylatban is soknak számít, és okozott némi gondot a város életében is, de például a csapatvezetői szállodában is történt néhány helyen beázás. 2016-ban éppen a monszun miatt időzítették az első indiai olimpiát decemberre, az őszi-téli időpont azonban logisztikai szempontból sok résztvevő országnak nem megfelelő, így idén maradtak a nyári rendezésnél, tudva azt, hogy az időjárás miatt a távcsöves észlelési fordulót biztosan nem lehet a szabad ég alatt megrendezni.
Az olimpiáknak szigorú menetrendje és ütemezése van, a versenyzői gárda és a csapatvezetőkből álló testület (International Board, IB) egyfajta cipzárként működik: amíg egyik dolgozik, a másik pihen (a szervezők ilyenkor kirándulásokra viszik a társaságot) és fordítva. A diákoknak három fordulóban (elmélet, adatelemzés és megfigyelés) kell számot adni tudásukról, ezeket a fordulókat azonban a csapatvezetői testületnek elő kell készítenie. A helyi szakmai szervezők csapata, az úgynevezett Academic Committee (AC) előzetesen mindegyik fordulóra összeállít egy angol nyelvű feladatsort, amelyeket aztán az IB (az esetek többségében) a jobbítás szándékával éjszakába nyúló ülések során alaposan megvitat. Alapelv, hogy lényegüket tekintve az IB nem változtathat a feladatokon, nem törölhet feladatot, és nem rakhat be újat a feladatsorba, csak egyértelműsíthet, stilizálhat, esetleg rövid segítő utalásokat illeszthet be. A feladatok csiszolásához a magyar delegáció jelentős mértékben járult hozzá. Ha előállt a mindenki által elfogadható angol nyelvű változat, kezdődhet a feladatok nemzeti nyelvekre történő lefordítása. A versenyzők mindkét változatot megkapják, hogy ha valamit nem értenének az angol verzióban – ne felejtsük el, hogy 17-18 éves fiatalokról és nagyon komoly csillagászati szaknyelvről van szó –, akkor saját nyelvükön is elolvashassák a feladatot. A csapatvezetők általában hajnalban készülnek el a fordításokkal – itt előnyben vannak az eleve angol nyelvet használó országok csapatai –, így azok néhány óra múlva valóban „frissen, ropogósan” kerülnek a versenyzők elé. A fordítói munkát gyorsítja, hogy a feladatok kezelésére szolgáló Olympify nevű informatikai keresztrendszerbe annak programozói több fordítóprogram, például a DeepL elérését is beépítették, így a nyersfordítást megcsinálta a mesterséges intelligencia, a csapatvezetőknek már „csak” ellenőrizni, javítani és stilizálni kellett az eredményt.
A szervezők előzetesen három napot jelöltek ki a kirándulásokra, ezekből azonban csak kettő valósult meg. Ezek során a résztvevők a város legfontosabb nevezetességeivel ismerkedhettek, ilyen volt például az India Kapuja diadalív, amelyet azonban sajnos csak a busz ablakán kitekintve nézhettünk meg. Láthattunk viszont múzeumokat, planetáriumot, sétálhattunk Mumbai belvárosában, és kutatóintézetbe, egyetemre is elvitték a társaságot. Mumbai ‒ attól függően, hogy mit számolnak hozzá ‒ 14-22 milliós nagyváros, annak minden előnyével, de inkább hátrányával. A hatalmas forgalom miatt órákig tart eljutni a város egyik feléből a másikba, rengeteg a szemét, az egészet pedig ebben az évszakban a folyamatos eső is súlyosbította. A csapatban ‒ legalábbis a kísérők körében ‒ az az általános vélemény alakult ki, hogy Mumbai nem a legjobb arcát mutatta meg nekünk, nem keltette bennünk az az érzést, hogy ide azonnal vissza kellene térnünk, amint az lehetséges. Szakmai szempontból a harmadik kirándulási nap lett volna a legérdekesebb, ekkor az indiai (rádió)csillagászat egyik büszkeségéhez, a Mumbaitól közúton kb. 200 kilométerre található Giant Metrewave Radio Telescope (GMRT) rádiótávcső-rendszerhez vitték volna el a szervezők a társaságot, az eső azonban ezt is meghiúsította: a lehullott hatalmas mennyiségű csapadék által okozott esetleges földcsuszamlások miatt a szervezők nem merték vállalni a társaság kétszer négyórás buszoztatását a hegyes terepen, így lefújták a kiruccanást.
Az elméleti fordulóban a versenyzőknek öt óra alatt tizenkét feladattal kellett megbirkózniuk, amelyek megoldásáért összesen legfeljebb 300 pontot kaphattak. A feladatok szerteágazó voltának és nehézségének érzékeltetésére címszavakban csak a lényegüket soroljuk fel: röntgentávcső detektorainak és egy égi forrásnak kölcsönös pozíciója, egy indiai ünnep csillagászati vonatkozásai, feketelyuk-kettős által keltett gravitációs hullámok, csillagköd sugárzása és fényelnyelése, „szuperfénysebességű” kvazárok, a Tejútrendszer rotációs görbéje a Nap közelében, neutroncsillag és egy korai színképtípusú csillag kettőse közötti tömegátadás, fekete lyuk árnyéka, a légkör hatása a távcső leképezésére (seeing), nukleoszintézis az ősrobbanás során, csillagok tulajdonságai különböző grafikonok alapján, fekete lyukak Hawking-sugárzása. Általános vélekedés szerint az indiai szervezők idén különösen nehéz feladatsort állítottak össze, amelyben nagy arányban szerepeltek fekete lyukakkal kapcsolatos problémák, megoldására pedig egyértelműen kevés volt az öt óra.
Az adatelemzési fordulóban két feladat várt a versenyzőkre, amelyek megoldására három órájuk volt, és összesen 150 pontot szerezhettek. Az elsőben egy exobolygó fedésének radiális sebességeken és a fedés fotometriai adatain alapuló komplex elemzését kellett elvégezniük, amelynek során figyelembe kellett venniük a gazdacsillag szélsötétedését is. A második feladatban arra kellett becslést adniuk, hogy a Napból kidobódott mágneses plazmacsomók (coronal mass ejections, CMEs) mikor érik el a Földet, különös tekintettel arra, ha a napszél plazmacsomók mozgását befolyásoló hatását is figyelembe vesszük.
Az olimpiák kritikus pontja a megfigyelési forduló. Ez is 150 pontos, és általában két részből, egy távcsöves megfigyelési, illetve egy planetáriumi feladatsorból áll. A planetáriumi forduló lebonyolításával általában nincs gond, a távcsöves észlelési forduló azonban az időjárástól függ, és a szervezők néha nem is merik bevállalni a tényleges észlelést, mondván, hogy azt az időjárás nagy valószínűséggel úgyis meghiúsítaná. Helyette úgynevezett nappali észlelést (észleléssel kapcsolatos feladatsor megoldása) tartanak, vagy valamilyen hibrid megoldást alkalmaznak. Ez történt 2023-ban Lengyelországban, Katowicében, amikor a több tucat Dobson-távcsövet a helyi futballcsapat behúzható tetejű stadionjában állították fel, a teleszkópokkal pedig az eredményjelzők mellé függesztett nagy monitorokon zajló csillagászati eseményeket kellett megfigyelni. Ugyanezt a módszert alkalmazták az indiai szervezők is, csak ők a diákok szállodájában a hatalmas „bálterem” négy felső sarkába függesztették fel a monitorokat, az ezeken mutatott eseményeket pedig a versenyzők négy csoportjának a szemközti sarkokban felállított távcsövekkel kellett észlelniük. A távcsöves forduló során egy újonnan felfedezett ködöt kellett azonosítaniuk az Androméda és a Pegazus határán, illetve egy kvazár gravitációs lencse által előállított képei között időkésésre kellett becslést adniuk. A forduló ezen részében csillagtérképekkel kapcsolatos kérdéseket is kaptak a versenyzők. A planetáriumi forduló több részletben a Nehru Planetáriumban zajlott, amelyet a szervezők korábban a versenyzőknek és a csapatvezetőknek is megmutattak. Itt az első feladatban egy hipotetikus bolygó pályahajlására kellett becslést adni négy TNO-nak (Trans-Neptunian Object, Neptunuszon túli objektum) a pályaívük alapján becsült pályahajlása átlagaként. A második feladatban pedig egy gyűrűs bolygóval és holdjaival kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk.
Ezeken túlmenően a diákoknak még egy csapatversenyt is szerveztek. Az ötfős nemzetközi csapatoknak egy erre a célra épített antennával rádiójeleket kellett detektálniuk, az észleléseket egy célprogrammal feldolgozniuk, majd az eredmények alapján a sötét anyag tejútrendszerbeli nyomai után kutatniuk. Kétségtelen, hogy ez a mérés volt az utóbbi évek legérdekesebb csapatverseny-feladata.
A feladatok megoldásainak hivatalos javítását minden olimpián az AC által irányított helyi csapat végzi, de másolatban a csapatvezetők is megkapják a saját diákjaik megoldásait, így ők is kijavíthatják azokat a megoldási és pontozási útmutató alapján. Az olimpia rendkívül fontos eseménye az úgynevezett moderálás, amikor a csapatvezetők szigorú beosztás és ütemterv alapján minden feladat esetében 8-10 percig leülhetnek a feladatot hivatalosan javító páros tagjaival szemben, és „harcolhatnak” azokért a pontokért, amelyek szerintük járnának, a javítók azonban valamiért nem ítélték meg azokat. (Nem értették a megoldást, nem vettek észre valamit, vagy a diák más gondolatmenetet követett, mint a hivatalos megoldókulcs, és könnyebb, illetve az idő szorításában gyorsabb volt átugrani és figyelmen kívül hagyni azt, mint utánaszámolni.) Mindegyik versenyzőnknél viszonylag sok, egyébként jogosan járó pontot sikerült begyűjtenünk a moderálás során, és ez nagy valószínűséggel a végső eredményben is komoly szerepet játszott.
Miután lezajlott a moderálás, az IB-nek már csak egy feladata maradt: meg kellett határozni az érmek, illetve a dicséretek százalékos határait. Ehhez a három legmagasabb pontszám átlagát veszik száz százaléknak, és minden pontot erre normálnak. Első közelítésként a medián legalább 1,6-szeresét elérő versenyzők kapnak aranyérmet, az 1,3-szeresét elérők ezüstöt, a medián felettiek pedig bronzot. Az így meghatározott keretszámoktól legfeljebb kettővel lehet eltérni, nyilván felfelé. Ezeken kívül dicséretet kaphat az a versenyző, aki az elméleti és az adatelemzési fordulóban elérte a mediánt, de az összpontszáma alapján éremre nem jogosult. A dicséretek számát az is korlátozza, hogy az összes résztvevő legfeljebb fele kaphat valamilyen elismerést.
A moderálást megelőzően egy annál sokkal kellemesebb, az olimpiákon szintén szokásos elfoglaltság várt a versenyzőkre és a csapatvezetőkre – akik hat nap után ekkor találkozhattak egymással először, és a diákok a kommunikációs eszközeiket is visszakapták –, ez a vacsorával egybekötött kulturális est, ahol minden ország bemutatkozhatott valamilyen rövid produkcióval. A magyar csapat nagy tetszést aratott a Varga Vázsony vezényletével előadott, a moldvai tájegységről származó Ördög útja című néptánccal, amelybe sok más nemzet diákjait is sikerült bevonniuk.
Az olimpia hivatalos zárására, az eredmények kihirdetésére és az érmek átadására augusztus 21-én a déli órákban került sor lenyűgöző táncos és zenés előadásokkal tarkított esemény keretében, szintén a Jio World Convention Centre-ben. Nemcsak a diákok, de a csapatvezetők számára is csak itt derült ki, hogy ki milyen elismerést kapott, illetve az, hogy a magyar diákok az eddigi legjobb eredményüket érték el a Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpiák történetében.
A záróceremóniát követő ünnepi ebéd után a diákok átköltöztek a csapatvezetői hotelba, másnap pedig még egy közös kirándulást tettünk a város északi részén elterülő Sanjay Gandhi Nemzeti Parkban található Kanheri-barlangokhoz. Az eső itt sem kímélt bennünket, de az ősi, kőzetbe vájt barlangok még így is lenyűgözőek voltak.
A kirándulás végén azonnal a repülőtérre vitt bennünket a buszunk, ahonnan este nyolckor az Emirates-szel Dubajba indultunk. (Airbus A350-900, ilyennel még nem repültem…) Mivel Dubajból a budapesti járat csak másnap késő délelőtt indult, az Emirates szállodai elhelyezést biztosított a csapatnak. Ezt a hajnali órákban ki is használtuk egy kis alvásra, előtte azonban egy háromórás éjszakai buszos túra keretében még megnéztük Dubaj néhány nevezetességét, például a Burj Al Arab szállodát, a Pálma-szigetet és természetesen a Burj Khalifa tornyot. Itt eső már nem hátráltatott bennünket, viszont éjfélkor 36 fok volt 95%-os relatív páratartalom mellett, ami ‒ főként a szeniorok esetében ‒ felért azzal, mintha bőrig áztunk volna…
A rövid alvás utáni reggelit követően indultunk a géphez, amivel augusztus 23-án délután fél háromkor szerencsésen földet is értünk Budapesten, ahol lelkes üdvözlőtábor várta a kiemelkedő eredményt elért csapatot.
2026-ban Vietnám rendezi a diákolimpiát. Már javában zajlanak az előkészületei az idei Athletica Galactica versenynek, amelynek résztvevői közül kerülnek ki azok a fiatalok, akik Hanoiban képviselhetik majd hazánkat 2026 októberében.
Kovács József
A magyar csapat és az olimpiai felkészülés támogatói:
Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Tehetség Program NTP-NTMV-24-B-0001 számú pályázata, HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, Szegedi Tudományegyetem, SZTE Bajai Obszervatóriuma, ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium, Magyar Csillagászat Nonprofit Kft., Magyar Csillagászati Egyesület, Jászberény Város Önkormányzata, Jászberényi Városi Könyvtár, Sasközpont Látogatóközpont, Jászberény. A magyar csapat olimpiai utazását és részvételét a Belügyminisztérium támogatta.
