Siralomház – így fojtják meg a magyar űrkutatást?

853

A
siralomház […] azon elkülönített speciális lakókörlet […], ahol a
halálraítélteket helyezik el az ítélet végrehajtásáig vagy mindaddig,
amíg a fellebbezések folyamán enyhébb büntetést nem kapnak, esetleg fel
nem mentik őket.
(Wikipédia)

Eleink az elmúlt évszázadokban-évezredekben a halálos ítélet
végrehajtásának változatos módjait találták ki: akasztást, máglyán való
elégetést, karóba húzást, főbelövést, fejvesztést, villamosszéket,
méreginjekciót – a sort még folytathatnánk. Most úgy tűnik, a magyar
űrkutató szakma „kivégzésére” az illetékes hatóság, a Nemzeti Kutatási
és Technológiai Hivatal (NKTH) egy eddig még nem alkalmazott, hatékony
módszert vetett be.


Munkácsy Mihály: Siralomház (1870)

A történet hátteréhez annyit érdemes tudni, hogy a hazai űrszakmában,
űralkalmazásban dolgozó néhány intézmény, valamint űripari kis- és
középvállalkozás közel két évtizede pályázati formában jut támogatáshoz.
Nemzetgazdasági összehasonlításban nem kell hatalmas összegekre
gondolni: az éves teljes szétosztható támogatási keret az elmúlt 18
évben háromszor haladta meg valamivel a 200 millió forintot, a többi
évben még ennél is kevesebb volt. Az igazsághoz az is hozzátartozik,
hogy az Európai Űrügynökség (ESA) társult tagállamaként további
költségvetési összegeket – az elmúlt két évben már az előző éviek
dupláját, nagyjából 500 milliót – fordítottunk ESA-befizetésre, amit
szinte teljes egészében visszapályázhattak azok a magyarországi
szervezetek, amelyek valamely ESA programban együttműködőként részt
vesznek.

Mit tesznek a pályázati támogatásért cserébe a magyar űrszakemberek?
(Azon túl persze, hogy a pénz egy részét adó formájában mindjárt vissza
is fizetik az államkasszába.) Űreszközöket, műszereket fejlesztenek és
építenek nemzetközi együttműködésben, világviszonylatban élenjáró
programokban vesznek részt, az űrtevékenység hasznos alkalmazásait
próbálják bevezetni itthon is. Egyszóval közvetlen hasznot hoznak, s
mellesleg elviszik az ország jó hírét a nagyvilágba. Hiszen egy olyan
országba, ahol tudományos kutatást végeznek és a legmodernebb
technológia is honos, szívesebben jönnek a befektetők is. Nem túlzás azt
állítani, hogy mindezt jóval erejükön felül teszik, a kapott
támogatáshoz viszonyítva jelentős eredménnyel.

Manapság divatos legyinteni az alapkutatásra, mint valami úri huncutságra, észre sem véve, hogy a világ boldogabb felének talán épp azért megy jobban, mert hosszú ideje ilyesmire is költenek. Ráadásul itt még nem is csak erről van szó!
Az űrtevékenység – a hazai is – leginkább alkalmazott
kutatás-fejlesztés: számos hasznot hajt a gazdaságnak, a mindennapi
embereknek, támogatja a kormányzati munkát. Csak néhány kiragadott
példa: az ország pontos földmérési alaphálózatainak fenntartása,
térképezés, navigáció, flottakövetés, precíziós mezőgazdaság, tektonikai
kockázatbecslés (műholdas helymeghatározással); a területalapú
mezőgazdasági támogatások ellenőrzése, termésbecslés, a
parlagfű-veszélyeztetettségnek, egyes kártevők elterjedésének, az árvízi
és belvízi elöntéseknek, az aszályos területeknek a felmérése
(távérzékeléssel); időjárás-előrejelzés (meteorológiai műholdas adatok
alapján); új anyagtechnológiai és orvosi eljárások fejlesztése (a
súlytalanságban végzett kísérletekkel).

A hazai űrpályázatokat – annak ellenére, hogy a programok természetüknél
fogva több éves vagy évtizedes kifutásúak – évente szokták kiírni.
Vagyis mindenkinek évente kell megméretnie magát az újabb támogatásért. A
2009-es év már majdnem „kimaradt” hiszen a Magyar Űrkutatási Irodát
korábban magába olvasztó NKTH végül 2009. szeptember végén (!) tette
közzé pályázati felhívását
a magyar űrkutatási fejlesztések az évi támogatására. A szétosztható
keret állítólag 120 millió forint volt. A késésre való tekintettel a
támogatandó programok futamideje 2010. december közepéig volt kitolható.

A beérkezett pályázatokat annak rendje és módja szerint szakértők
elbírálták, az arra hivatott testület pedig meghozta a döntését. Az NKTH
elnökének jóváhagyása után a nyertes pályázók 2010 februárjában
értesítést kaptak, a listát pedig közzétették az NKTH internetes
honlapján. (Ezt már ne keressék olvasóink, azóta gondosan eltávolították
onnan… Nem mintha az érintettek nem őrizték volna meg a nekik küldött
értesítést.) A támogatott intézmények és vállalkozások megkapták az
NKTH által előkészített szerződéseiket aláírásra, s azokat vissza is
küldték a hivatalnak. Lényeges körülmény, hogy eközben megkezdték a
vállalt és elfogadott programjuk végrehajtását. Ezt nem felelőtlenül
tették, hiszen a pályázati kiírás erre kifejezetten felhatalmazta őket: „A pályázat terhére költséget elszámolni saját forrás terhére a pályamű benyújtását követően, a támogatási összeg terhére a támogatásról szóló döntés napjától lehetséges.”

Várták persze, hogy megkapják az ígért előleget. Ez nem érkezett meg
ugyan, de aki ezen a területen dolgozott az előző években, az elég
edzetté vált, és sajnos már hozzászokhatott a „menetrendszerű”
késedelemhez. (Van, aki még a 2008-as, már rég befejezett munkája jogos
ellenértékét sem kapta meg.) Közben lezajlottak az országgyűlési
választások, jött a kormányváltás. Hogy a Hivatalon belül mi minden
történhetett, önállóan vagy felsőbb utasításra, azt kívülállóként csak
sejteni lehet. Az mindenesetre mindenki számára egyértelmű jelzés volt,
hogy június 29-én 15 órától nem fogadnak semmiféle új kutatás-fejlesztési pályázatot, a korábban beadottakat nem bírálják el, az Innovációs Alapból pedig leállították a szerződés szerinti összegek átutalását is. Mindez az állapot egyébként a mai napig fennáll, felszámolása láthatóan nem sürgős.

Jöhet még valami ezek után? Ó hogyne, jött is! Egy levél. Szeptember
közepén kelt, s benne az NKTH elnökhelyettese röviden értesíti a 2009-es
pályázatok „nyerteseit”, hogy mégsem nyertesek. A támogatottak listája,
a számukra kiküldött év eleji értesítések, az elkészített szerződések
„tervezete” mind-mint egy rejtélyes „adminisztrációs hiba”
következménye, s így utólag tárgytalannak tekintendő. „A hibával okozott esetleges kellemetlenségekért elnézést kérünk” – zárul a levél. Vajon létezik-e akkora cinizmus, hogy komolyan gondolja valaki: ennyivel el lehet intézni az ügyet? (Létezik.)

Nos, az „esetleges kellemetlenségek” nagyon is kézzelfoghatók, s
kicsivel többek is, mint kellemetlenségek. Azt még csak-csak elfogadnák
sokan, ha a kutató-fejlesztő munkájukat nem tartják támogatásra
érdemesnek. Legközelebb újra vagy máshol próbálkoznak, vagy végső soron
elmennek oda és olyat csinálni, ahol és amire a jelek szerint nagyobb
szükség van. De hogy velük előlegeztetik meg a saját munkájuk
költségeit, s ezután egy – hét hónap elteltével kiderülő! – állítólagos
adminisztrációs hibára hivatkozva, a futamidő vége előtt három hónappal
kihátrálnak a támogatás mögül, az dupla csapás. Ez a lépés szó szerint
csődbe juttathat űripari kisvállalkozásokat, tönkretehet
kutatócsoportokat, és a megszűnés szélére sodor egy több mint 50 éves,
az űrtevékenységért, annak népszerűsítéséért dolgozó civil szervezetet
is.

Semmi kétség, hogy bármilyen bíróság, ha az ügyet tárgyalná, legfeljebb
tíz perc leforgása alatt eldöntené, hogy a Hivatal jogtalanul járt el. A
pereskedés persze évekig is eltartana. Közben azok is
ellehetetlenülnének, akik még ezt a furfangos „kivégzési módot” is
túlélik. Kinek hiányzik ez? Gondolom sem a Hivatalnak, sem a hazai
űrszakmának. De legfőképpen az országnak nem.

Ami még további aggodalomra ad okot, az a magyarországi űrszektor teljes
tönkretételének veszélye. Természetesen a 2010 elején beadott új
pályázatokat sem bírálták még el hivatalosan. Évek óta megrekedt
Magyarország csatlakozási folyamata az Európai Űrügynökséghez. Eközben
Románia tagnak készül (jövő év középére ez már múlt idő lesz),
Csehország 2008-ban már be is lépett. A Prágában most befejeződött
nemzetközi világűrkongresszus is mutatta, hogy a csehek mennyire
komolyan gondolják: az űrtevékenység húzóágazat! És bár rövid távon
lehet, hogy nem hoz akkora hasznot, hosszabb távon növeli az ország
versenyképességét. Az sem véletlen, hogy az egyik vezető európai űripari
cég, az EADS Astrium most alapított vegyesvállalatot Csehországban.
Napról napra maradunk le! Ezzel szemben Magyarországot a kormányzat
részéről senki nem képviselte a prágai kongresszuson. A pénteki
zárónapon külön fórumot rendeztek a kelet- és közép-európai
űrtevékenység bemutatására. Lett volna az eredeti programban magyar
előadás is, a cseh, észt, román, bolgár, lengyel bemutatkozás mellett.
Hivatalos magyar résztvevő meg sem jelent. (Legközelebb talán már eleve
be sem tesznek bennünket a programba.) Pedig Prága csak néhány órányi
utazásra van Budapesttől. Ismeretlenül, a partvonalon túlról, az ESA
körein kívülről nagyon nehéz lesz jelentős űripari megrendeléseket
szerezni. De Magyarországon már második éve nem lesz Űrnap sem, amelyen
korábban minden ősszel összegyűlhettek a szakma képviselői.

Hadd fejezzem be egy másik idézettel, amelyet Schmitt Pál augusztusban elmondott köztársasági elnöki beiktatási beszédéből választottam: A
világ által csodált és irigyelt magyar elme lámpása világítson újra
régi fényével: Kutatás, fejlesztés, találékonyság és alkotókészség, ezek
legyenek a nemes célok a magyarok előtt!

Őszintén kívánom, hogy a fent leírtak ellenére sikerüljön a gyakorlatban
is megvalósítani ezt a nagyszerű álmot! Vagyis hogy a siralomházból
végül úgy kerüljön ki az űrszakma, hogy enyhébb büntetést, esetleg
felmentést kapunk a halálos ítélet alól. Ehhez először is azonnal ki
kéne fizetni a megítélt 2008-as és 2009-es támogatásokat.

Ha az álom mégis csak álom marad, akkor mindössze azt szeretném kérni,
hogy az utolsó fiatal kutató vagy mérnök, aki elhagyja a mi hazánkat, az
oltsa el maga után a lámpást…

Sokan mások nevében is:

Frey Sándor

Kapcsolódó cikkek:
Fellendülőben a világ űrkutatása
Magyarország 2000-2006 közötti felszínborítás-változás térképe (1. rész)
Magyarország 2000-2006 közötti felszínborítás-változás térképe (2. rész)
PS-InSAR technika és Budapest mozgástérképe
A GPS technika csúcspontossága: kéregmozgás-vizsgálat (1. rész)
A GPS technika csúcspontossága: kéregmozgás-vizsgálat (2. rész)
A kukoricabogár lárvakártétel távérzékeléses monitorozása űrfelvételek segítségével (1. rész)
A kukoricabogár lárvakártétel távérzékeléses monitorozása űrfelvételek segítségével (2. rész)
Precíziós mezőgazdaság itthon is (1. rész)
Precíziós mezőgazdaság itthon is (2. rész)
(Vonatkozási) rendszerváltás a geodéziában
A gyapjaslepke és a műholdas távérzékelés
A térségi tervezés új dimenziói: műholdfelvételekből nyert adatok felhasználása
Egyedülálló pollenjelentő rendszer Magyarországon
Az űrkutatók már a „spájzban vannak”
Csapadékbecslések az űrből
Műholdas csapadékbecslések beválása 2008 tavaszán
Tűz detektálása geostacionárius meteorológiai műholdról (1. rész)
Tűz detektálása geostacionárius meteorológiai műholdról (2. rész)
Az új Meteosat műholdak magyarországi használata – 1. rész
Az új Meteosat műholdak magyarországi használata – 2. (befejező) rész
Sikeres fémhabosítási kísérlet az űrállomáson
A súlytalanság immunológiája
Az otoneurológiai panaszokkal (szédülés, halláscsökkenés, fülzúgás) társuló depressziós állapotok

Hozzászólás

hozzászólás