Egy illuzionista filmezett először napfogyatkozást

4021

1900. május 28-án egy brit amatőr filmes, John Nevil Maskelyne a világon elsőként filmre vett egy teljes napfogyatkozást az észak-karolinai Wadesboroból.

Az 1900. május 28-i teljes napfogyatkozás John Nevil Maskelyne filmfelvételén, amelyet az általa kinematográf távcsőnek nevezett eszközzel készített. A hetedik másodpercben a Hold egyik völgyén átvilágító Nap létrehozza a jól ismert gyémántgyűrű jelenséget. A film többi része a Nap légkörét mutatja, ami az egyenlítő környékén fényesebbnek, a pólusoknál pedig halványabbnak látszik. (Forrás: Royal Astronomical Society / British Film Institute)

 

A helyreállított filmet, amelyen a napfelszínről kilökődő, hatalmas mennyiségű, millió fokos gáz látható, a brit Royal Astronomical Society (Királyi Csillagászati Társaság) és a British Film Institute (Brit Filmintézet) tette közzé nemrég. A filmen gyűrűként megjelenő korona százszor melegebb, mint a fotoszféra, de milliószor halványabb.

Az 1900-as napfogyatkozás szakértő szemtanúi tudhatták, hogy az esemény a napaktivitás 11 éves ciklusának különösen békés szakaszában történt. Egy aznap készült rajzon a nagyrészt részletmentes napfelszínt csak néhány kis folt tarkítja.

Alfred Wolfer (Swiff Federal Observatory) és munkatársai rendszeresen rajzolták a Napot, hogy katalogizálják a napfoltokat. Ezen a rajzon, amit Max Broger készített, két foltcsoport látszik jobbra fent és lent. (Forrás: ETH-Bibliothek Zürich)

A napfogyatkozás napján Maskelyne-t csak az érdekelte, hogy technikailag megfelelő minőségű filmet készítsen. Tudta, hogy amikor a Hold a napkorong elé úszik, a napfényes, tiszta égbolt másfél percre elsötétedik. A fényerő drasztikus változásait az expozíciós beállítások folyamatos módosításával kellett kompenzálnia.

A napfogyatkozást követően Maskelyne visszavitte magával a filmet Angliába, és az egészen addig rejtve maradt a Royal Astronomical Society archívumában, amíg a társaság levéltárosa, Sian Prosser és munkatársai néhány éve rá nem bukkantak. A mozgóképet a British Film Institute némafilmes kurátora, Byrony Dixon és munkatársai állították helyre, és digitalizálták.

Maskelyne meg akarta győzni a csillagászokat arról, hogy tudományos célra is érdemes alkalmazniuk a filmezést. Akkoriban keveset tudtak az emberek a filmkészítésről, és még kevesebben fordították kamerájukat az éjszakai égbolt felé, hiszen maga a műfaj is csak alig két évtizede született meg.

Az illuzionista Maskelyne a spiritualizmus mellett kezdett csillagászattal foglalkozni, így lett tagja a Csillagászati Társaságnak. Az 1900-as teljes napfogyatkozásról készített kísérleti filmje történelmi és filmtörténeti jelentőségű munka.

 

Források: Sky & Telescope, Universe Today

 

Hozzászólás

hozzászólás