A fekete lyukak úgy "híznak", hogy a körülöttük lévő gázanyag beléjük hullik (szaknyelven ezt akkréciónak nevezik). A gázanyag akkréciós korongot alkot a fekete lyuk körül és lassan bespirálozódik; ugyanakkor az elfogadott akkréciós rátákkal számolva az Univerzum teljes életkora sem lett volna elég a ma ismert legnagyobb tömegű fekete lyukak létrejöttéhez. Egyértelműen egy gyorsabb mechanizmusra van tehát szükség ahhoz, hogy ilyen nagy tömegű objektumok kialakulhassanak.
C. Nixon, A. King (University of Leicester, Egyesült Királyság) és D. Price (Monash University, Ausztrália) azt kezdték vizsgálni, hogy mi történik akkor, ha egyszerre több irányból is anyaghoz tud jutni egy fekete lyuk. A kutatók számítógépes szimulációk révén tanulmányozták azt az esetet, mikor két anyagkorong kering az objektum körül különböző síkokban. Rövid idő után a korongok kiterjedtek és összeütköztek egymással, ennek következtében pedig nagy mennyiségű anyag hullott a fekete lyukba; a gázrészecskék sebessége ugyanis az ütközés után már nem elég nagy ahhoz, hogy keringési pályán maradjanak a fekete lyuk körül. A számítások szerint ezen folyamat révén ezerszer gyorsabb tömegnövekedés érhető el, mint az akkréció során.
Két, egymással 30 fokos szöget bezáró akkréciós korong egy fekete lyuk körül brit és ausztrál kutatók szimulációi alapján (Nixon, King & Price, Univ. of Leicester / Monash Univ.)
Ez az elmélet tehát megmagyarázhatja a fekete lyukak gyors növekedését az Univerzum korai szakaszában. Azt egyelőre nem tudni, hogy a galaxisokban pontosan hogyan is áramlott az anyag akkoriban, de úgy gondolják, hogy ha ez a mozgás kaotikus volt, az szintén segíthette a fekete lyukak tömegének gyors növekedését.
A kutatás eredményeit összefoglaló cikk a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society folyóiratban jelent meg.
Forrás: Science Daily, 2012.03.23.
