Az Arp 87 katalógusjelű galaxispár egyike az Univerzum közeli
tartományaiban ma ismert több száz kölcsönható és összeolvadó
galaxispárnak. Az objektumot elsőként Halton Arp katalogizálta a
hatvanas években, miközben a különleges galaxisokat bemutató atlaszához (Arp’s Atlas of Peculiar Galaxies) készített felvételeket a Palomar-hegyi 5 m-es távcsővel és 1,22 m-es Oschin Schmidt-teleszkóppal. A Hubble Űrteleszkóp nagyfelbontású felvétele azonban számos olyan részletet is megmutat a galaxispárból, melyek az Arp-féle katalógus negyven évvel korábbi technikai színvonalán még nem voltak detektálhatók.
Az Arp 87 galaxispár képe a Digitized Sky Survey digitalizált fotóján.
A kozmikus "tánc" két főszereplője a nagyobb méretű NGC 3808 spirálgalaxis, illetve kísérője, az NGC 3808A. Az előbbit majdnem a pólusa irányából látjuk, fő jellegzetességei a csillagkeletkezési területekből álló fényes gyűrű, illetve a poros spirálkarok. A róla kiáramló csillagok, gáz és por gyűrűt alkot a szintén spirálgalaxis kísérő körül, amit a nagyobb komponenssel ellentétben az éléről látunk. Az említett gyűrű merőleges a galaxis síkjára, ezért poláris gyűrűnek is hívjuk.
A Hubble Űrteleszkóp felvétele az Arp 87 kölcsönható galaxispárról. A kép a WFPC2 (Wide Field Planetary Camera 2) műszerrel 2007 februárjában kék, zöld, vörös és infravörös szűrőkön keresztül készített felvételek kombinálásával készült. Nagyfelbontású változata itt.
(NASA, ESA, Hubble Heritage Team [STScI/AURA])
Az Arp 87 és a hasonló összeolvadó párok esetében a
galaxisok közötti anyaghíd csavarodott alakja arra utal, hogy a nagyobb galaxisból kidobódott csillagok és gáz egy részét a kisebbik csillagváros gravitációs mezeje befogta, ugyanakkor az egymásra gyakorolt kölcsönös hatás mindkét komponens alakját eltorzítja.
A kölcsönható galaxisok nagyon gyakran intenzív csillagkeletkezési folyamatok jeleit mutatják. Ilyenek például a fiatal csillagok okozta kék fény, az intersztelláris gáz emissziós vonalainak erőssége, illetve a felfűtött por távoli infravörös emissziója. Néhány összeolvadó galaxispár esetében a csillagkeletkezési ráta nagyobb, mint a környező Univerzumban bárhol. Az ilyen aktív csillagkeletkezési területeket tartalmazó galaxisokban például sokkal több kompakt és fiatal csillagokban nagyon gazdag szuper
csillaghalmazt találunk, mint azt a galaktikus szomszédságunkban megfigyeltek alapján gondolták volna.
Az Arp 87 a Leo (Oroszlán) csillagképben figyelhető meg, távolsága körülbelül 300 millió fényév.
Forrás: Hubble News Release STScI-2007-36, 2007.10.30.
