Viharos csillagkeletkezés – és a történet vége

1140

A tőlünk körülbelül 12 millió fényévre található, az Ursa Major (Nagy Medve) csillagképben megfigyelhető NGC 2976 katalógusjelű törpegalaxis az M81 galaxist is tartalmazó halmaz peremén helyezkedik el. A galaxis külső részeiben a csillagkeletkezés már évmilliókkal ezelőtt leállt, mivel valamilyen folyamat kisöpörte innen azt a gázt, ami táplálta. Ennek a gáznak egy része a galaxis centruma felé zuhant, felgyorsítva ott az új csillagok termelését. Közben azonban teljesen szétrombolta a csillagváros korábban esetleg létező spirális szerkezetét, ami magyarázza az NGC 2976 furcsa kinézetét is. Az egész folyamat valószínű kiváltója a halmaz szomszédos galaxisaival történt kölcsönhatás volt. Benjamin Williams (University of Washington), az ANGST (ACS Nearby Galaxy Survey Treasury) program keretében végzett munka irányítója szerint a kutatók már régebben is tudták (sejtették), hogy a közeli galaxisok hatására gáz pumpálódhat az adott galaxis magjába, a Hubble 2006 decembere és 2007 januárja között végzett észlelései azonban minden eddiginél világosabban mutatják ezt a jelenséget.

Az NGC 2976 jelű törpegalaxis a Hubble Űrteleszkóp ACS (Advanced Camera for Surveys) kamerájának felvételén. A galaxis nem mutat spirális szerkezetre utaló jeleket. A fényes, kék csomók a maradék csillagkeletkezési aktivitást jelző fiatal, forró óriáscsillagok, illetve halmazaik.
[NASA, ESA, J. Dalcanton, B. Williams (University of Washington, Seattle)]

A belső tartományokba zuhanó gáz az utóbbi 500 millió évben jelentősen felgyorsította az ott zajló csillagkeletkezést, nyomokban spirális szerkezetre emlékeztető struktúrát is létrehozva ott. Mostanra azonban a belső részeken is kezd elfogyni a gáz, így a csillagkeletkezés csak egy körülbelül 5 ezer fényév méretű területre korlátozódik a centrum környékén. Julianne Dalcanton, az ANGST vezetője szerint bár a folyamat egy bizonyos pontján a centrumbeli gázsűrűség mintegy ötszörösen haladta meg a mai értéket, ez a jelentős aktivitás miatt mára nagyon lecsökkent, s ennek következtében a csillagkeletkezés 500 millió éven belül az egész galaxisban teljesen le is fog állni.

Abban, hogy a kutatók fel tudták vázolni az NGC 2976 csillagkeletkezési történetét, jelentős szerepe volt egyrészt a Hubble képességeinek, beleértve az ACS kamerát is, melynek segítségével egyedi csillagok színét és fényességét is tudták mérni, amiből viszont következtetni lehet a kialakulásuk időpontjára. Másrészről sokat segített az, hogy a Hubble adatokat össze tudták vetni a galaxisra vonatkozó, a HI Nearby Galaxy Survey (NRAO VLA) felmérésből származó hidrogén-eloszlási adatokkal. A gázpumpálási mechanizmus valószínűleg más, környező galaxisokkal kölcsönható törpegalaxisok magban zajló csillagkeletkezési folyamatainak magyarázatára is alkalmazható.

Az eredményeket részletező szakcikk az Astrophysical Journal c. folyóiratban jelent meg.

Forrás:

Hozzászólás

hozzászólás