A Ceresen található fényes fehér foltokról kiderült, hogy nátrium-karbonátból állnak. Egy új kutatás szerint ezek a sók a felszín alól kerültek a felszínre hasonló módon, ahogy a Földön lévő óceánok alján a fekete füstölgők működnek.
„Ez az első eset, hogy a Földön kívül ilyen nagy mennyiségben találjunk karbonátokat”, mondta Maria Christina De Sanctis, a Dawn űrszonda látható- és infravörös tartományban működő spektrométerének vezető kutatója. Az alább olvasható eredmények ennek a műszernek a méréseiből származnak.
A De Sanctis által vezetett kutatás megállapította, hogy az Occator-kráterben található fényes fehér területeken nagy mennyiségben található nátrium-karbonát. Ez a só a Földön főleg az óceánok alján lévő fekete füstölgők környékén található meg. Továbbá úgy tűnik, hogy a Ceresen található nátrium-karbonát az égitest mélyebb rétegeiből jöhetett, mert a kisbolygók becsapódása nem szállíthatta azt oda. Ez a feláramlás azt mutatja, hogy a Ceres belseje melegebb lehet, mint korábban gondolták a kutatók, de más égitestek becsapódása elősegíthette a sók feláramlását a felszínre.
Még meglepőbb, hogy az eredmények alapján geológiai időskálán nem túl régen létezhetett folyékony víz a Ceres felszíne alatt. Egyes feltételezések szerint a sók egy esetlegesen létezett óceánnak a maradványai, vagy olyan tavacskák maradványai lehetnek, melyek valamilyen módon elérték a felszínt, és néhány millió évvel ezelőtt megfagytak.
Egy korábbi Nature tanulmányban De Sanctis és csapata kimutatta, hogy a Ceres felszínén olyan anyagok találhatók, melyek ammóniát tartalmaznak. Mivel a külső Naprendszerben nagyon sok ammónia található, ezért feltételezhető, hogy a Ceres a Neptunusz pályájának környezetében keletkezett, majd bevándorolt a mostani helyére. Egy másik feltételezés szerint a Ceres a mostani helyéhez képest közelebb keletkezett olyan anyagokból, melyek a Naprendszer külső részeiből áramlottak be.
Az új eredmények azt is mutatják, hogy a nátrium-karbonát mellett ammóniát tartalmazó sók is találhatóak, például ammónium-klorid vagy ammónium-bikarbonát is található az Occator-kráterben. Ez tovább erősíti a Ceres kapcsolatát a Naprendszer külső vidékével, illetve az ott található jeges égitestekkel. Ammóniát már a Szaturnusz Enceladus nevű jeges holdján lévő gejzírekben is találtak már.
A Dawn űrszonda egy másik eredményét is publikálták nemrég a Nature Geoscience újságban. Ez a kutatás, melyet Michael Bland, a U.S. Geological Survey munkatársa vezetett, a Ceres külső rétegének az összetételével foglalkozik. Ebben megállapították, hogy a Ceresen található nagyobb kráterek több mint 2 kilométer mélyek, bár ez erősen függ attól, hogy milyen összetételű felszínen találhatók. Ez azt mutatja, hogy a Ceres térfogatának maximum 40%-a jégből áll, a maradék pedig kő és egyéb kis sűrűségű anyagok keverékéből állhat. A kráterek mélysége azonban a jég és a kő mennyiségének változását mutatja a felszín alatt.
Forrás: JPL News, 2016. 06. 29.
