A James Webb egyik friss fotóján szinte minden mást elnyom egy kölcsönható galaxispár ragyogása. Az Arp 220 katalógusjelű objektum valójában két kölcsönható spirálgalaxis, amelyek éppen összeolvadóban vannak. Az ütközés következtében a galaxisok rendkívül fényes infravörös sugárzást bocsátanak ki, így ideális célpontot jelentenek az ebben a hullámhossztartományban működő, hatalmas, 6,5 m főtükörátmérőjű űrtávcső számára. Az Arp 220 az ultrafényes infravörös galaxisok (ULIRG) osztályába tartozik, és infravörös fényessége nagyjából ezermilliárdszorosa a Napénak. Összehasonlításul ez mintegy százszorosa a Tejútrendszer luminozitásának ugyanebben a hullámhossztartományban.
A tőlünk 250 millió fényévre, a Kígyó csillagkép irányában található Arp 220 a Földhöz legközelebbi ULIRG, és egyben ez a legfényesebb hozzánk közeli összeolvadó galaxiscsoport is. A két galaxis ütközése mintegy 700 millió évvel ezelőtt kezdődött, és azonnal heves csillagkeletkezést indított meg a galaxisokban. Ennek köszönhetően jelenleg egy mindössze 5000 fényév átmérőjű régióban mintegy 200 intenzív csillagkeletkezési központ működik. Ennek a fényes központnak a mérete mindössze 5%-a a Tejútrendszer átmérőjének, miközben annyi gázanyag zsúfolódik benne össze, amennyi a saját galaxisunkban összesen található.
Korábbi rádiócsillagászati megfigyelések feltártak továbbá mintegy 100 szupernóva-maradványt is az Arp 220 egy kevesebb mint 500 fényév átmérőjű tartományában. A Hubble-űrtávcső korábbi mérései alapján már tudjuk, hogy a két galaxis magja jelenleg 1200 fényév távol van egymástól. Mindkét magot egy-egy forgó, csillagontó gyűrű veszi körül, és ezekből származik a James Webb felvételén domináló, ragyogóan fényes infravörös sugárzás zöme. Ez a koncentrált fényesség diffrakciós sugarakat is létrehoz a felvételen (a kép közepéről kiinduló hat fényes, egymással 60 fokot bezáró nyaláb, valamint két halványabb, függőlegesen felfelé és lefelé irányuló fénysáv).
Az összeolvadó galaxispár peremvidékén a James Webb felvétele árapálycsóvákat is feltárt. Ezeket a kékes színben derengő képződményeket az ütköző galaxisok egymás körüli keringése és a gravitációs kölcsönhatásuk miatt kivetődött anyagnyalábok alkotják. Ezek minden hasonló galaxiskölcsönhatással együttjárnak. A narancsos-vöröses szálas szerkezetek szerves anyagok egész rendszert átjáró jelenlétét mutatják. A képet a James Webb-űrtávcső Near-Infrared Camera (NIRCam) és Mid-Infrared Instrument (MIRI) műszereinek adataiból állították össze a csillagászok.
Forrás: NASA/ESA/CSA
