A Földre potenciális ütközési veszélyt jelentő két kisbolygó került földközelbe augusztusban és szeptemberben, amelyeket amerikai kutatók radarcsillagászati módszerekkel megvizsgáltak és kiderült, hogy mindkét kis égitest alakja földimogyoróra hasonlít.
Egy hónapon belül sikerült radarmegfigyeléseket végezni a Föld közelében elhaladó két kisbolygóról: a 2024 JV33 és a 2024 ON földközeli aszteroidákról (Near-Earth Asteroid, röv. NEA).
A 2024 JV33 kisbolygó radarmegfigyelése
A 2024 JV33 jelű kisbolygót a földközeli kis égitestek keresése céljából a NASA által alapított Catalina Égboltfelmérő Program (Catalina Sky Survey) Mt. Lemmon Obszervatóriumában (Arizona) fedezték fel 2024. május 4-én.
A NASA JPL pályaszámításai után kiderült, hogy a 2024 JV33 egy Apollo pályatípusú földközeli kisbolygó és egyben a Földre nézve potenciális ütközési veszélyt jelentő kisbolygók kategóriájába tartozik. Ezek azok a legalább 140 méter átmérőjű égitestek, amelyek pályája 7,5 millió km-nél (0,05 CSE-nél) közelebb húzódik a Földéhez, ami egyben a két égitest veszélyesen közeli találkozását is lehetővé teszi.
Az is kiderült, hogy 2024. augusztus 19-én földközelbe kerül és 0,03068 CSE-re, vagyis mintegy 4,64 millió km-re, azaz közel 12-szeres Föld-Hold távolságra halad el bolygónk közelében.
A nagy földtávolsága ellenére a 2024 JV33-at a Földről radarcsillagászati módszerekkel is meg lehetett figyelni. A NASA JPL goldstone-i 70 méter átmérőjű nagy rádiótávcsövével (DSS14, „Mars” antenna) radar üzemmódban sikerült is megfigyelni a földközelsége előtt mintegy fél nappal, 2024. augusztus 18-án.
A 2024 JV33 alakja egy leginkább földimogyoróra emlékeztető kettős szerkezet, amelynek hossztengelye mintegy 300 méter. A radarkép-sorozatból a tengelykörüli forgási periódusa kb. 7 óra, de nagyobb időfelbontású földi optikai távcsöves megfigyelésekből ismert a pontos forgási periódus, ami 6,39 óra.
Érdekesség, hogy a 2024 JV33 valószínűleg egy rövid keringési idejű (ekliptikai) üstökösmag lehet, ami már a Jupiter üstökös-családjából áttért a földközeli kisbolygók közé, ezért a felszíni fényvisszaverő képessége alig néhány százalék lehet, vagyis leginkább egy koromfekete földimogyoróra hasonlít. Optikai megfigyelések nem mutattak aktivitást a napközelsége ellenére sem, tehát valószínű, hogy már nem jön ki belőle gáz és por.
A 2024 ON kisbolygó radarmegfigyelése
A másik friss eredmény a 2024 ON földközeli kisbolygóról szól, amelyet az ATLAS (Asteroid Terrestrial-impact Last Alert System) égboltfelmérő program keretében 2024. július 27-én fedezték fel 20,3 magnitúdós látszó fényességnél.
A NASA JPL pályaszámításai alapján a 2024 ON is egy Apollo pályatípusú földközeli kisbolygó és egyben a Földre nézve potenciális ütközési veszélyt jelentő kisbolygók kategóriájába tartozik.
Az is kiderült, hogy 2024. szeptember 17-én földközelbe kerül és 0,00668 CSE-re, vagyis közel 993 ezer km-re, azaz nagyjából két és félszeres Föld-Hold távolságra halad el bolygónk közelében.
Szintén a NASA JPL goldstone-i 70 méter átmérőjű nagy rádiótávcsövével radarjeleket sikerült küldeni a 2024 ON kisbolygóra és a kis égitestről visszavert jeleket technikai okokból a 34 méteres DSS13 („Vénusz”) rádióantennával vették. A radarmegfigyelések már a 2024 ON földközelsége előtt 2024. szeptember 15-én megkezdődtek.
A 2024 ON alakja is egy földimogyoróra hasonlít, amelynek hossztengelye mintegy 350 méter. Mivel a kisbolygó látszó fényessége szeptember közepén elérte a 12 magnitúdót, ezért földi optikai távcsövekkel fotometriai megfigyeléseket lehetett végezni, amelyekből 6,0 órás forgási periódus adódott.
A 2024 ON földközelsége előtt történt radarmegfigyelésekből összeállított animáció a kisbolygó tengelykörüli forgását mutatja (az eredeti animáció itt kereshető meg).
A hírünkben szereplő 2024 JV33 és 2024 ON kisbolygók a nagyon jellegzetes, földimogyoróra emlékeztető alakjuk miatt az úgynevezett érintkező kettős kisbolygók csoportjába tartoznak, amelyek a 2022-es vizsgálatok szerint a 200 méternél nagyobb földközeli kisbolygóknak mintegy 30%-át teszik ki. Az ilyen érintkező kettős kisbolygók kialakulásának egyik oka a kis relatív sebességű ütközések következtében a tömegvonzásuk hatására az egymáshoz szoros közelségbe kerülés, illetve összetapadás lehet. A kis ütközési sebesség, a „lágy ütközés” nem tördeli szét az eredeti összetevőket. Egy másik ok a Naphoz való közelkerülésük idején – adott forgástengely irány esetén – a Naptól kapott besugárzás egy részének a forgás következtében a délutáni oldalon való visszasugárzása, amelynek impulzusa és ebből adódó forgatónyomatéka felgyorsítja a kis égitest forgását. Ez az úgynevezett YORP (Yarkovsky–O’Keefe–Radzievskii–Paddack) effektus. A felgyorsított forgás egy határt elérve szétszakíthatja a kisbolygót és a kialakult összetevők nem távolodnak el egymástól, hanem összetapadhatnak. Egyébként a földimogyoróra hasonlító alakú kis égitestek nem csak a földközeliek között fordulnak elő, hanem a főövben, a Neptunuszon túli objektumok között, sőt az üstökösmagok között is.
A hír a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt témaköréhez kapcsolódik.
Források:
- SPACE.COM (2024.09.25.)
- PHYS.ORG (2024.09.19.)
- NASA JPL Photojournal (2024.09.17.)
- NASA JPL Photojournal (2024.09.17.)
- NASA JPL Photojpurnal (2024.09.03.)