Hatalmas napkitörést figyeltek meg a napkutató űrszondák. A kitörés forrása a Nap tőlünk nem látható oldalán levő nagy méretű aktív terület volt.
Az utóbbi hetekben a Nap aktivitása egyre fokozódik, miután már bent vagyunk a 25. naptevékenységi ciklus felszálló ágában. A mostani ciklus várhatóan 2025-ben éri el maximumát. Nem meglepő, ha egyre gyakoribbak a nagyobb napkitörések is. A valaha észlelt legnagyobb napkitörést figyelték meg az Európai Űrügynökség (ESA) és az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) napkutató űrszondái. Közép-európai zónaidő szerint 2022. február 15/16-ra virradó éjszaka néhány óra alatt központi csillagunk túlsó oldalán egy hatalmas koronakitörés történt, és annak hosszan elnyúló plazmafelhője látszott.
A koronakitörés vagy koronaanyag-kidobódás (Coronal Mass Ejection, röv. CME) a naptevékenység egyik megnyilvánulása, a napkorona egy darabjának kidobódása a bolygóközi térbe. A koronakidobódás oka a Nap mágneses terének instabilitása. A mágneses erők hatására a kidobódó plazmafelhő (amelynek helyét azonnal kitölti a környező gáz) egyre gyorsuló emelkedésbe kezd, s a Napot elhagyva bolygóközi mágneses felhővé válik.
A jelenséget több napkutató űrszonda is megfigyelte: főleg az ESA/NASA Solar Orbiter, a NASA STEREO-A szondája, valamint a NASA SOHO napmegfigyelő szondája.
Az ESA/NASA Solar Orbiter 2022. február 15/16-án készített extrém (távoli) ultraibolya felvételeiből összeállított videón jól látszik a koronakitörés hatalmas kiterjedése, amely 1 millió km-nél is távolabbra nyúlik ki a Napból. A megfigyelés idején a szonda a Nap–Föld vonal közelében volt, így a szonda nem láthatta a Nap túlsó oldalán azt az aktív területet, ahol a napkitörés végbement, illetve ami felett a plazmafelhő kiindult. Egyébként a Solar Orbiter most március 26-án 0,3 CSE-re (mintegy 45 millió km-re) közelítette meg a Napot.
A kitörés plazmafelhője mintegy 3,5 millió km hosszan követhető volt a Nap
korongjától a STEREO-A szonda felvételén.
Az ESA/NASA SOHO (Solar and Heliospheric Observatory) LASCO (Large Angle Spectrometric COronograph) műszere nagy látószögű csatornáján igen látványos a február 15/16-i hatalmas koronakitörés és annak mozgása, alakjának és kiterjedésének változása a Naptól távolodóban. A SOHO megfigyelése szerint a kitörés plazmafelhője a Naptól mintegy 3,5 millió km távolságra terjedt ki. Az alábbi videó a Solar Orbiter és SOHO felvételeket mutatja be azonos méretskálán.
2022-02-18 00m07s (YouTube).
Az alábbi videón Dr. Kiss László csillagász a most megfigyelt gigászi napkitörés részleteit ismerteti.
Mekkora lehetett ez a hatalmas kitörés a Napon? A február 15/16-i óriási kitörés a Nap túlsó oldalán a becslések szerint egy X-osztályú lehetett, amit egy aktív terülten történt fler okozott és „rázta meg” a felette levő mágneses teret és a hozzá kötődő plazmát, aminek következtében koronakitörés történt. Ez a bizonyos aktív terület az AR12936 volt és amelyet kis távcsövekkel napészlelő amatőrcsillagászok is megfigyelhettek még január-február fordulóján. A flerek 1-8 ångström közötti röntgensugárzása alapján a legnagyobb energiát produkáló flereket az X1, X2, …, X9 osztályokba sorolják, ezek energiaprodukciója nagyobb, mint 0,0001 W/m². Az X10-nél nagyobbak – amik már szuperflerek – intenzitása pedig 0,001 W/m²-nél is nagyobb. Az X9-esek „nagyon erős” flerek, de a nevezetes 1859-es Carrington-eseményt kiváltó X40-es besorolású kitörés valóban egy „mega napvihar” volt. A Nap koronakitörései által a bolygóközi térbe kidobott plazmafelhő szerencsés esetben elkerül bennünket, de ha mégis eléri a Földet, akkor bolygónkon heves geomágneses viharokat és egyéb, az elektromágneses tér változásaival összefüggő jelenségeket okoz. Konkrétan a február 15/16-i kitörés az X-osztályon belül hányadik fokozatú volt, azt még nem állapították meg.
Egyébként az AR2936-os aktív terület más kitörései a Föld környezetében is
geomágneses viharokat okoztak, például február 4-én a SpaceX StarLink
mesterséges holdak működésében.
Szerencsére a mostani hatalmas kitörés plazmafelhője olyan irányban mozgott a bolygóközi térben, hogy nem érhette el bolygónkat.
Az ESA és NASA szakemberei szerint az esemény fontos emlékeztető is, hogy a Nap időnként hatalmas kitöréseket produkálhat, éppen ezért nagyon fontos a tanulmányozásuk, mert a bolygóközi tér űridőjárási viszonyaira és adott esetben a Földre jelentős hatásuk lehet.
A hír a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 „Kozmikus hatások és kockázatok” projekt témaköréhez kapcsolódik.
Források:
- Giant solar eruption seen by Solar Orbiter (ESA Science Exploration, 2022.02.18.)
- Solar Orbiter spacecraft captures huge eruption on the sun (video) (SPACE.COM, 2022.02.18.)
- The Starlink Incident (Spaceweather Archive, 2022.02.09.)
