A Naprendszer több szempontból is különös. A nagybolygók például mind közel egy síkban keringenek, az ekliptika mentén, de ez a sík 5,6 fokkal megdől a Nap forgástengelyéhez képest. A legtöbb kis és nagy égitestünk 45 Csillagászati Egységen (Nap-Föld távolságon) belül kering, pedig más csillagok körül sokkal kiterjedtebb protoplanetáris korongokat figyelünk meg. Egy új kutatási eredmény alapján úgy tűnik, mindkét furcsaságra, a bolygók síkjának dőlésére és a hirtelen levágására is magyarázat lehet egy szupernóva felrobbanása, nagyon közel az éppen születőben lévő Naprendszerhez.
Egy ilyen robbanás következményeit vizsgálták meg a Leideni Egyetem (Belgium) és az MTA CSFK munkatársai legújabb munkájukban. Szupernóvákká csak a legnagyobb csillagok válnak, amelyekből kevés van. Úgy gondoljuk, hogy amikor a Nap megszületett, egy többezer tagot számláló csillaghalmaz tagjaként jött létre. Igen valószínű, hogy a szupernóvaként felrobbanó csillag is ennek az ősi halmaznak volt a tagja.
A kutatók kiszámolták, milyen következményekkel is járna a Naprendszerre nézve, ha szomszédunkban szupernóva robbant. A számításokat a Leideni Obszervatóriumban kifejlesztett AMUSE (Astronomical Multipurpose Software Environment) programmal, egy speciális, számos méretskálát és fizikai folyamatot együtt kezelő szimulációs szoftverrel végezték. Az így létrehozott számítógépes környezet segítségével a kutatóknak sikerült meghatározni, milyen távol és milyen irányban robbanhatott fel a szupernóva. Ha a robbanás 0,15-0,4 parszek (0,5-1,3 fényév) távolságban, és a Nap körüli protoplanetáris korong forgástengelyéhez képest 35-60 fok közötti szögben történt, az magyarázhatja mind a ma látott, 5,6 fokos dőlésszöget és a korong levágását is 45 CSE-nél.
„Lenyűgöző volt látni, hogy az eredményeink ennyire meggyőzőek a korong dőlését és levágását illetően”, mondja a kutatás vezetője, Simon Portegies Zwart (Leideni Obszervatórium). „A következmények húsbavágóak, csak képzeljük el, mi lenne, ha ma robbanna fel egy szupernóva ilyen közel hozzánk. Először csak egy, a Napnál is fényesebben ragyogó csillagot látnák, úgy 100 napon át. Aztán a 30 év múlva megérkező lökéshullám egy csapásra sterilizálná az egész bolygót.”
„Szerencsére nagyon kicsi az esélye annak, hogy ez ma megtörténjen”, nyugtat meg mindenkit a Holland E-science Center munkatársa, Inti Pelupessy: „a legközelebbi csillag, ami a közeljövőben szupernóvává válhat, a több, mint 200 parszekre lévő Betelgeuse, ami a szép égi tűzijátékon kívül más hatással nem lesz a Naprendszerre.”
„A protoplanetáris korong megdöntésén és levágásán túl a Naprendszer kémiai fejlődésére is alapvető hatással lehetett egy közeli szupernóva”, teszi hozzá Maria Lugaro, az MTA CSFK Csillagászati Intézetének kutatója. „Már korábban kimutatták, hogy a Naprendszert valamikor beszennyezték rövid felezési idejű radioaktív atommagok, alumínium-26 és vas-60 izotópok, de a mai napig eldöntetlen, hogy egy közeli szupernóva volt-e az eredetük. A szupernóva okozta, átmeneti fűtés azonban komoly hatással lehetett a korai Naprendszer anyagának kémiájára és ásványtanára is. A legöregebb meteoritokban talált, üvegszerű cseppecskék jelenlétére eddig nem volt magyarázatunk, de eredhetnek a gáz- és porkorong részleges megolvadásából, még a bolygók születése előtti időszakból. Egy, a Naprendszerhez közeli szupernóva okozhatta ez a megolvadást is.”
Az eredményeket bemutató szakcikk az Astronomy and Astrophysics szakfolyóiratban fog megjelenni.