Lélegzetelállító felvételek teszik emlékezetessé a Euclid-űrtávcső első tudományos eredményeit

4604

Az Európai Űrügynökség (European Space Agency – ESA) Euclid-űrtávcsövével dolgozó csillagászok az űreszköz öt páratlan felvételét tették közzé a napokban. A soha korábban nem látott képek szemléltetik a Euclid képességeit a kozmosz titkainak feltárására. Az űrtávcső feladata elszabadult bolygók megfigyelése, a titokzatos sötét anyag tanulmányozása gravitációsan lencsézett galaxisok megfigyelése révén, valamit a világegyetem fejlődésének vizsgálata.

A Messier 78 jelű csillagkeletkezési régió a Euclid egyik friss felvételén. Az űrtávcső infravörös kamerája a porfelhő mélyére lát, így korábban rejtve maradt részletekre derít fényt, feltárja az anyag szálas szerkezetét, és fiatal csillagokat, valamint esetleges bolygókat mutat ki a felhőben. A Euclid műszereivel a Jupiternél néhányszor nagyobb tömegű égitestek már észlelhetőek, és ezen az egy felvételen is 300 ezer új objektumot mutattak ki vele a kutatók.

Az újonnan közzétett felvételek a Euclid-űrtávcső korai adatkiadásának részét képezik, és a szintén most közzétett első tudományos megfigyelési adatokhoz, valamint tíz, megjelenés előtt álló tudományos közleményhez kapcsolódnak. Az adatoknak ez a kincsesbányája kevesebb mint egy évvel az űrtávcső felbocsátását követően válik nyilvánossá, és nagyjából hat hónappal követi az űreszköz elsőként rögzített színes felvételeit.

Az NGC 6744 katalógusjelű csillagontó galaxis a Euclid egyik friss felvételén. Ez a csillagváros a közeli világegyetem legtöbb fiatal csillagát adó galaxisok mintapéldája. A nagy látómező melletti rendkívüli felbontásnak köszönhetően azonkívül, hogy az egész galaxis megjelenik a felvételen, de még a képződmény szerkezetének egészen apró részletei is láthatóvá válnak. A felvételen egyebek között a por és gáz szerepét vizsgálják az asztrofizikusok a csillagkeletkezés során.

„A Euclid egyedülálló és úttörő küldetés, és ezek az első publikus adatai. Ez a programunk egy fontos állomása” – lelkendezik Valeria Pettorino, az ESA Euclid programjának egyik tudományos munkatársa. „A felvételek és a kapcsolódó tudományos eredmények mind a megfigyelt célpontokat, mind az átfogott távolságokat tekintve lenyűgözően változatosak. Számos tudományos alkalmazási lehetőségre látunk példát, miközben csupán 24 órányi megfigyelési anyagról van szó. Ez tehát még csak ízelítő abból, hogy mennyi mindenre lehet képes a Euclid. Kíváncsian várjuk a további hat évnyi működés adatait!”

Az Abell 2764 jelű galaxishalmaz (a jobb felső sarokban), valamint egy fényes közeli csillag a Euclid egyik friss felvételén. A kép jobb felső részén a galaxishalmaz több száz tagja figyelhető meg, amelyek hatalmas sötétanyag-felhőbe ágyazódnak. Az égboltnak ezen a kis szeletén ugyanakkor számos egyéb égitestet is megörökítettek, köztük háttérgalaxisokat, további galaxishalmazokat, valamint kölcsönható galaxisokat, amelyek csillagfelhőket repítenek a galaxisközi térbe. A nagy látómezőnek köszönhetően az Abell 2764 galaxishalmaz egészen távoli külső régiói is megfigyelhetőek.

A korai megfigyelések összesen 17 kozmikus objektumot céloztak, a közeli por- és gázfelhőktől egészen az univerzum távoli galaxishalmazaiig – és mindezt még a Euclid főprogramját megelőzően. Az űrtávcső felmérési programjának legfőbb célja a sötét világegyetem titkainak kifürkészése, és annak megállapítása, hogy vajon miért éppen így néz ki ma az univerzum.

A Dorado galaxiscsoport a Euclid egyik friss felvételén. Ez a kép az események sűrűjében mutatja a galaxisfejlődést, azaz két galaxis folyamatban lévő összeolvadását. A kölcsönhatás következtében látványos árapálycsóvák és anyaghéjak alakultak ki a két csillagváros körül. Az ilyen adatok révén tudják a csillagászok a galaxisok fejlődését nyomon követni, ami a világegyetem történetének jobb megismeréséhez vezet, és azt is jobban megérthetjük általa, hogy miként hatnak ezekre a folyamatokra a galaxisokat körülölelő sötétanyag-felhők.

„A Euclid-űrtávcső feladata a kozmológia legfontosabb nyitott kérdéseinek megválaszolása” – hangsúlyozza Valeria. – „Az első adatok pedig világosan alátámasztják, hogy az űreszköz több mint alkalmas erre a feladatra.”

Az Abell 2390 jelű galaxishalmaz a Euclid egyik friss felvételén. A képen több mint 50 ezer galaxist számláltak meg a szakemberek, és a gravitációs lencsézésre is szép példák figyelhetőek meg rajta. Ezek a fényívek háttérgalaxisok lencsézett, esetenként megtöbbszöröződött képei. A gravitációslencse-hatás révén az előtérhalmaz gravitációs tere eltéríti és felerősíti egyes háttérgalaxisok fényét. A jelenség részletes vizsgálatával kimutatható a halmazbeli sötét anyag mennyisége és eloszlása is.

A Euclid fel fogja tárni a kozmosz pókhálószerű anyagszerkezetét, az égbolt több mint egyharmadát lefedve több milliárd galaxist fog feltérképezni, megvizsgálja a világegyetem kialakulásának és több milliárd éves fejlődésének körülményeit, és igyekszik feltárni a világunk legrejtélyesebb és legalapvetőbb alkotóelemeit, a sötét anyagot és sötét energiát.

Érdemes a sok szép kép után megjegyezni, hogy 2024. május eleje óta magyar csillagászok is hivatalosan partnerekké váltak a Euclid-konzorciumban, miután Kovács András Lendület-nyertes kutató és csapata elvállalta a teljes konzorcium tudománykommunikációs feladatainak ellátását.

Forrás: ESA

Hozzászólás

hozzászólás