A katalogizált földközeli kisbolygók száma már meghaladja a tizenötezret. A többségük 140 méteresnél kisebb, és az ilyen méretűeket nagyon nehéz megtalálni még nagy teleszkópokkal is. Ma nem ismerünk olyan konkrét természetes kis égitestet, amely aktuálisan ütközne bolygónkkal, de a kis égitestek felfedezését, kutatását tovább kell folytatni.
A földközeli kisbolygók felfedezésének története 1898. augusztus 13-án vette kezdetét, amikor Carl Gustav Witt (1866-1946) német csillagász a berlini Uránia Csillagvizsgálóban felfedezte a később (433) Eros nevet kapott kisbolygót. Witt megfigyelésétől függetlenül ugyanazon az éjszakán Auguste Honoré Charlois (1864-1910) a Nizzai Obszervatóriumban lefotózta a kisbolygót, de csak később ismerte fel, hogy egy új kisbolygó van a felvételen. Így végül is Witt lett a felfedező, mert ő jóval korábban bejelentette a felfedezését. Az Eros kisbolygó napkörüli pályája fél-nagytengelye 1,46 CsE, 1,13 CsE-re közelíti meg a Napot, naptávolban 1,78 CsE-re kerül tőle és mintegy 1,76 év (643 nap) alatt tesz meg egy keringést. Az ellipszis pálya excentricitása 0,223, a pálya síkja 10,8 fokos szöget zár be a földpálya (ekliptika) síkjával. Az alábbi képen az Eros felfedezője és későbbi megtalálója, valamint a NASA NEAR-Shoemaker űrszondája által a kisbolygóról készített 6 felvételből összeállított színes kompozit kép látható.
Az 1992-től az amerikaiak által megindított Spaceguard („Űrfürkész” vagy „Űrfigyelő”), a Földre veszélyes földközeli objektumokra előre figyelmeztető program ma már több földi megfigyelő állomásán rendszeresen átvizsgálják az égboltot eddig ismeretlen földközeli kisbolygók, kihunyt vagy aktív üstökösök, illetve a mintegy 1-100 méter közötti méretű kisbolygók felfedezésére, valamint nyomon követésére. A program később nemzetközivé szélesedett, amit a D/Shoemaker-Levy 9 szétesett üstökös magtöredékeinek a Jupiterbe való látványos és egyben figyelmeztető becsapódásai ösztönöztek.
A jól ismert és hosszú ideje már eredményesen működő égbolt átvizsgáló (survey) programok, amelyek a földközeli objektumok felfedezésére és nyomon követésére irányulnak (LINEAR, NEAT, LONEOS, Catalina Sky Survey, CINEOS, Japanese Spaceguard Association, ADAS), illetve más égitesteket is megfigyelő Pan-STARRS 1 teleszkóp nagymértékben hozzájárultak a földközeli objektumok lajstromának egyre teljesebbé tételéhez. Az utóbbi években elsősorban az arizonai Catalina Sky Survey és a hawaii Pan-STARRS 1 teleszkóppal fedezik fel a földközeli objektumok többségét.
A több mint két évtizedre visszatekintő kutatások során hetente átlagosan mintegy 30 új földközeli kisbolygót sikerült találni, 2013 augusztusára az ismertté vált földközeli objektumok száma már elérte a tízezret, 2016 végére pedig sikerült több mint 15000 földközeli kis égitestet felfedezni. A 15000. földközeli kisbolygó a 2016 TB57, amit 2016. október 13-án a Catalina Sky Survey 1,52 méteres tükrös távcsövével (Mt. Lemmon, Arizona) fedeztek fel. Ez a 15-35 méteres aszteroida 2016. október 31-én 2,01 millió kilométeres közelségben haladt el bolygónktól – a Föld-Hold közepes távolságának mintegy ötszörösénél, ami biztonságos távolság és fel sem merült a bolygónkba történő esetleges ütközés veszélyének lehetősége. Évente több ilyen vagy ehhez hasonló távolságra elhaladó kisbolygóról tudunk, ami ma már nem annyira számít szenzációnak. Például a tavaly szeptember 1-jén mintegy 18-szoros Föld-Hold távolságban elhaladt (3122) Florence kisbolygó csak azért volt érdekes, mert a Földre veszélyes kisbolygók között a 4-5 km átmérőjével a negyedik legnagyobbról van szó, így viszonylag fényes volt.
A következő grafikon az adott időpontig ismert földközeli kisbolygók összesített számának növekedését mutatja. Azt is meg lehet figyelni, hogyan alakult a 140 méteresnél nagyobb, illetve az 1 kilométernél nagyobb méretű objektumok száma.
Az eddigi adatok szerint a 140 méteres vagy annál nagyobb földközeli aszteroidák az összes földközeli objektumok 27%-át teszik ki. Azt is megbecsülték, hogy az 1 kilométernél nagyobb földközeli objektumok 90%-át már felfedezték. Tehát a nagyobb földközeli objektumok száma jóval kevesebb, mint a 100-140 méteresnél kisebb objektumoké. Ezek a kisebb méretűek esetleges Földbe való becsapódása lokális vagy regionális katasztrófát okozhat, mint például a Tunguz-esemény 1908-ban, ami szerencsére Szibéria szinte lakatlan területén történt. Ez azt jelenti, hogy nagyon oda kell figyelni a kisebb méretű földközeli objektumokra is, azonban ezeket nagyon nehéz felfedezni.
Nyilvánvaló, hogy a földközeli kisbolygókat lajstromba kell venni és pályáikat minél pontosabban nyomon kell követni, hogy kiszűrjük azokat, amelyek a későbbiekben potenciálisan veszélyt jelenthetnek a Földdel való esetleges ütközésük miatt. Azonban ma nem ismerünk olyan természetes égitestet, amely aktuálisan beleütközne bolygónkba, de csak idő kérdése, hogy majd a jövőben bekövetkezhet ilyen esemény – a kérdés csak az, hogy mikor és erre megfelelően fel kell készülni. A felkészülés első lépése a földközeli objektumok keresése, felfedezése a továbbiak pedig ezeknek a kis égitestek fizikai tulajdonságainak megismerése csillagászati teleszkópokkal, sőt helyszíni űrszondás vizsgálatokkal, a kisbolygók felszínéről anyagminta Földre való elhozásával, mint amit a japán Hayabusa program és a NASA OSIRIS-REx űrszondája végeznek.
A földközeli kisbolygók felfedezésében magyar csillagászok is kiveszik a részüket: az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontja Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézete piszkéstetői obszervatóriuma 60/90/180 cm-es Schmidt-teleszkópjával Lovas Miklós és Sárneczky Krisztián által, illetve a NASA Kepler 2 (K2) űrprogramjában a Naprendszer objektumai kutatása során sikerült korábban ismeretlen földközeli objektumokat azonosítani.
A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.
Források:
- A katalogizált földközeli kisbolygók száma már elérte a 15000-et (NASA/JPL)
- Már 15000 földközeli kisbolygót tartunk számon (Sky and Telescope online)
Kapcsolódó internetes oldalak:
- Catalina Sky Survey (LPL, Mt. Lemmon, Arizona)
- Pan-STARRS égbolt felmérő program (Hawaii Egyetem)
- „A becsapódás kockázata növekszik” – már 15000 földközeli aszteroida ismert (The Daily Galaxy, 2016. október 27.)
- Kozmikus hatások és kockázatok
- Irány a Bennu kisbolygó – elindult az OSIRIS-REx űrszonda!
- Tisztes távolságban egy kicsiny szikla kíséri a Földet
- Hayabusa huss!
- Közeledik a “Halloween-kisbolygó” – friss felvételek a Piszkéstetői Obszervatóriumból
- Kisbolygó szalad a látómezőben
- A fű zöld, az ég kék, a Föld kering, a Nap korong – a földsúroló meg közelít
- Miben hasonlít Hawaii és a 2004 BL86 földközeli kisbolygó?
- Holland-magyar kisbolygó közelít bolygónk felé
- Földközelben járt a 2004 BL86
- Hazai felvételek a földközeli kisbolygóról
- Kisbolygó földközelben keddre virradó éjszaka
