Az Arp 107-es számmal jelölt, egy elliptikus-, és egy spirálgalaxis párosából álló kölcsönható galaxispárosról a nemrégiben képet készített a NASA James Webb-űrtávcsövének közeli- és közép-infravörös kamerája, a NIRCam (Near-Infrared Camera) és a MIRI (Mid-Infrared Instrument). Az objektumot 2005-ben detektálta a Spitzer-űrtávcső is, az új kép azonban a korábbinál jóval részletesebb, sőt, megmutatta a csillagászat iránt érdeklődőknek, hogy a galaxispáros „mosolyog”: a képen ugyanis két fényes pont, és egy spirálkar félköríve eddig nem látott mosolygó arcot rajzol ki.
A NIRCam-mal készült képek fehér színnel fedik fel a két galaxis között húzódó, csillagokból és csillagközi gázból álló árapálynyúlványt, amely az ütközés következményeként alakult ki, a MIRI adatai pedig narancssárgás színnel jelölik ki a csillagkeletkezési régiókat, illetve a koromhoz hasonló, szerves molekulákból álló sokgyűrűs aromás szénhidrogéneket (polycyclik aromatic hydrocarbons, PAH). Mindezek mellett a MIRI még a spirálgalaxis közepén lévő szupernagy tömegű fekete lyukat is megörökítette.
A rendszerben található spirálgalaxis egy úgynevezett Seyfert-galaxis, amely az aktív galaxismagok egyik nagy csoportját alkotja. Mivel ezek a galaxisok nincsenek olyan távol, illetve nem olyan fényesek, mint a kvazárnak nevezett aktív galaxismagok, kiváló célpontul szolgálnak a James Webb-űrtávcsőnek.
A vizsgált galaxispáros hasonlít a PGC 2248-as számmal jelölt Kocsikerék-galaxisra (Cartwheel Galaxy), amely egyike az első kölcsönható galaxispárosnak, amelyről a James Webb-űrtávcső képet alkotott. Korábban a tőlünk 465 millió fényévre, a Kis Oroszlán (Leo Minor) csillagképben látszó Arp 107 is ehhez hasonlóan nézhetett ki, azonban ebben az esetben a rendszer kisebbik tagjaként jelenlévő elliptikus galaxis a spirálgalaxisnak nem a középpontjával ütközött, hanem csak a külső spirálkarokkal, és ilyen módon az ütközéssel csak a galaxis külső régiója rendeződött át.
Az ütköző galaxisok dinamikájának vizsgálata egy igen érdekes kutatási terület. Eddigi ismereteink szerint a galaxisütközés során a két galaxisban lévő csillagközi gáz némely helyeken összesűrűsödhet, ezzel új csillagok keletkezésének láncolatát megindítva, ugyanakkor a James Webb-űrtávcső felvételei alapján az is megállapítható, hogy bizonyos területeken a gáz ritkábbá is válhat, ezzel megakadályozva a csillagkeletkezést azokban a régiókban.
A James Webb-űrtávcsőnek ezúttal sikerült megörökítenie egy pillanatot két galaxis több száz millió éven át tartó összeolvadásának folyamatából. Az Arp 107 rendszer jellemzői tehát a következő időkben is dinamikusan alakulnak majd, és könnyedén lehetséges, hogy a most látható, mosolygós arcot idéző forma is egyszer tovatűnik, ám ennek ellenére az Arp 107 továbbra is az érdekes, és a jövőben vizsgálandó galaxisok sorát ékesíti.
A cikk forrása: https://webbtelescope.org/contents/media/images/2024/132/01J74EEKPGJ0ZV1J63Y86F4KDM?news=true