Mi történik, ha egy házméretű meteoroid kényelmetlenül közel kerül hozzánk? Amikor 2013-ban egy 17 méteres szikla átszáguldott a Föld légkörén, majd az oroszországi Cseljabinszk felett felrobbant, a detonáció által indított, a hiroshimai atomba energiájának tízszeresét hordozó lökéshullám ablakokat tört be és embereket döntött le a lábukról.
A kutatók eddig úgy vélték, hogy nagyjából 35 millió olyan 10-20 méter méretű szikladarab kering a Naprendszerben, amelyek elég közel kerülhetnek a Földhöz (NEO-k, azaz Near Earth Objects), hogy potenciális veszélyt jelentsenek bolygónkra, becsapódás esetén pedig nagy területre kiterjedő pusztítást okozzanak. A Northern Arizona University munkatársa, David Trilling és kollégái által publikált, a chilei Andokban található Cerro Tololo Inter-American Observatory 4 méteres Blanco távcsövén üzemelő DECam (Dark Energy Camera) műszerrel gyűjtött adatokon alapuló tanulmány azonban jelentősen csökkenti ezt a számot: a 10 méternél nagyobb NEO-k száma „csak” 3,5 millió lehet, és ezek 90 százaléka is a 10-20 méteres mérettartományba esik.
Bár a tanulmány szerint a NEO-k száma tizede a korábban gondoltnak, Trilling arra figyelmeztet, hogy a házméretű objektumok által jelentett becsapódási veszély nem szükségszerűen kisebb. Ha a cseljabinszkihoz hasonló eseményekért a házméretű NEO-k felelősek, akkor szerinte eredményeik azt látszanak alátámasztani, hogy egy házméretű NEO átlagos becsapódási valószínűsége valójában tízszer nagyobb, mint egy nagy NEO átlagos becsapódási valószínűsége. A korábbi elképzelésekkel ellentétes megállapítás a NEO-k dinamikai fejlődésének történetéről hordozhat érdekes információkat.
Trilling úgy véli, hogy a kis NEO-k ütközési törmelékből álló sávokban koncentrálódnak, így ezekkel a Föld sokkal nagyobb valószínűséggel találkozhat, mint a nagyobb NEO-kkal. A törmeléksávok akkor keletkezhettek, amikor a nagyobb NEO-k ütközések következtében kisebb szikladarabok rajaivá estek szét. Az elképzelés tesztelése Trilling szerint a közeljövő egyik érdekes problémája lehet.
Az eredményeket részletező szakcikk az Astronomical Journal c. folyóiratban jelent meg.
A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 „Kozmikus hatások és kockázatok” (KHK) projekt támogatta.
Forrás: ScienceDaily 2017.09.01.